Különbség tündérek mesék és népmesék között A különbség

hófehér mese [999] használatával oldják meg a konfliktusokat. A legtöbb lány az esti beszélgetések nagy rajongói. Ez nem meglepő, mivel mindig jó hallani a mágia és a mitikus teremtmények történeteit, mielőtt elmozdulna az álomvilág felé. A fiatal lányok nem is törődnek az irodalomtörténettel, mindaddig, amíg a történet a tündérek segítségével segíti a hercegnőket vagy a bajba jutott lányokat, akik örökké élni fognak.

Ne feledje azonban, hogy nem minden mágia története tündér. Van különbség a népmesék és a mesék között. A gyerekek természetesen nem értékelik a változást, de tanárok és irodalom szakértőként mindenképpen szükség van arra, hogy felhívják a kettő közötti vonalat.

Néhányan azt mondják, hogy minden mesék népi mesék, de nem minden népmesék tündériek. Ez egy kicsit túlzott egyszerűsítés, mivel ezek a két szerkezet nagyban különbözik a karakterektől.

A népi mese egy olyan történet, amelynek eredete a szóbeli hagyományokból származik. Ez azt jelenti, hogy a történetet szó szerint átadta egyik nemzedékről a másikra. Mivel a népmesék ritkán vannak írásbeli beszámolók, a történet hozzáadott vagy kiküszöbölhette az elemeket, mivel egy adott pénztáros perspektívájából újratörténnek. Ma a népmesék már írott formát öltenek.

A tisztességes mese viszont gyökerei a szóbeli hagyományokból származnak, de olyan varázslatos lények, mint a sárkányok, ogrék, boszorkányok és egyszarvúak. Míg egy népmesék származik a történetből a valóságos jelenségekből, a mesék alkotják. Egyszerűen fogalmazva, a népmesék olyan történetek, amelyek alapjai az élethű események, míg a mesék a fikció alkotásai.

Mind a mesék, mind a népmesék tanulságosak; néhány olvasóra hagyják az olvasót vagy a hallgatót. Figyelmeztetik az olvasókat egy adott viselkedés vagy hozzáállás lehetséges kimenetelére. Ezek a történetek hajlamosak olyan nagy karakter körül forogni, amely fájdalmat és szenvedést tapasztal, de a túlélésnek köszönhetően megtalálja a módját, hogy a dolgokat helyesvé tegye. A hagyományos népi mesék és mesék szórakoztató célokra készültek, de néha kissé ijesztőek; ezek hatásosá teszik a fiatalok viselkedését és értékeit.

A főszereplő eltérő módon jut el a felbontáshoz e két irodalomban. A népmesékben a szereplők az emberi képességüket használva megoldják a konfliktusokat. A karakterek általában társadalmi sztereotípiákon alapulnak, és a mostohaanyó, a gonosz pásztorkodók, a kedves, szerető apák, tisztességes lányok, stb. Ábrázolására is képesek. A konfliktus ezután egy emberi vs. természetben, vagy emberi vagy emberi formában keletkezik. Így a karakterek túlélik a gondosan tervezett stratégiákat, amelyek tükrözik a valós élethelyzeteket.

A mesebeli hercegnők általában tehetetlenek; csak tündérek és más mágikus teremtmények segítségével szabadulhatnak meg.A konfliktus az emberi és a mágia formája, és így csak a mágiával oldható meg.

Dióhéjban, népmesékben a konfliktus általában a fő karakterek és a kisebb karakterek között merül fel, és mindkettő aktívan megoldja őket. A mesékben a főszereplők egyszerűen passzívak és szenvedéseknek vannak kitéve, amelyeket általában a kisebb karakterek segítségével oldottak meg, akik általában tündérek és más mitikus lények.

Egy szűkebb és modernabb nézetből a mesék is említhetők olyan történeteknek, amelyek hajlamosabbak az arisztokráciára, mivel a modern mesék a hercegeket és a hercegeket főszereplőként használják. A népmesék általában a köznépre koncentrálódnak, egy történet a népi mese eredetének kulturális gyakorlatából származik.

Összefoglaló:

1. A népmesék szó szerint átkerültek egy generációról a másikra, míg a mesék a szakirodalom.

2. A népmesék tükrözik a valóságos eseményeket, míg a mesék mágikus és mitikus teremtményeket tartalmaznak.

3. Mindkét típusú irodalom tanulságos.

4. A népmesékben sokkal aktívabb konfliktus-megoldás, mint a mesékben.

5. A mesék inkább arisztokráciai hajlamúak, mint a népmesék.