FDM vs. FDMA < A frekvenciaosztásos multiplexelés (FDM) a fizikai réteg multiplexelési technikája, amely lehetővé teszi, hogy a többszörös kis sávszélességű jelek ugyanazt a nagy sávszélességű frekvenciatartományt oszthassák meg. Ez úgy érhető el, ha egy kisebb frekvenciatartományt osztanak ki az azonos csatornát használó jelekre. Az FDMA a Frequency Division Multiple Access (frekvenciaosztásos többszörös hozzáférés), a mobil kommunikációban általánosan használt technológia. Ez egy hozzáférési módszer az adatkapcsolati réteghez, amely az FDM fogalmát használja alapvetően ugyanarra a célra. FDMA az FDM használata, amely lehetővé teszi több felhasználó számára, hogy ugyanazt a fizikai csatornát használja a párhuzamos kommunikációhoz.
További részletekért az FDM olyan technika, amelyet sok más technológiában használnak. A multiplexer modulálja az összes olyan jelet, amely a csatornát egyetlen jelre használja. Az FDMA megtagadja a multiplexer használatát, mivel az az adatkapcsolati rétegre hat. Minden információt kombinálunk a jel generálása előtt, így a fizikai réteg multiplexer használata felesleges.
A multiplexelés iránti igény nagyon jól látható a mobiltelefon-hálózatokban, ahol korlátozott számú csatornával rendelkezik, amelyek nagy mennyiségű sávszélességgel rendelkeznek. Mindegyik mobiltelefon-használónak csak minimális sávszélességre van szüksége, és ugyanazon a csatornán egymásra vannak rakva multiplexelési technológiák, például az FDMA használatával. A frekvenciatartományt kisebb csatornákra osztó FDMA-n kívül a mobiltelefon-hálózatokban más technológiák is működnek. A TDMA egy ilyen technológia, és minden csatornát különböző felhasználók által elfoglalt időrésekre oszt.
Az FDM, vagy az FDMA használata önmagában elég hatékony, mivel még mindig a jelhez rendelt teljes csatornát szenteli. Még akkor sem, ha nincs olyan információ, amely a médiumon keresztül kerül elküldésre, senki sem tudja használni a használni kívánt csatornát. A mobilhálózatok mind az FDMA, mind pedig a TDMA-t használják, hogy maximalizálják a hálózatot használó felhasználók számát. A fő csatorna kisebb alcsatornákra van osztva az FDMA használatával. Ezután minden egyes alcsatornát megosztunk TDMA használatával, hogy több felhasználó használhassa a csatornát váltakozva. Ez oly gyorsan történik, hogy a végfelhasználók nem tudják, hogy ez történik.
Összefoglaló:
1. Az FDM egy fizikai réteg multiplexelési technika, míg az FDMA adatkapcsolati rétegbeli hozzáférési módszer.
2. Az FDM használatával, amely lehetővé teszi több felhasználó számára, hogy ugyanazt a sávszélességet használja, az FDMA-nak hívják.
3. Az FDM fizikai multiplexert használ, míg az FDMA nem.
