Különbség az FDMA és a TDMA között A multiplexáló technológiák alkalmazása nélkül
Az FDMA vagy Frequency Division Multiplexing Access egy módszer egy egysáv 30 diszkrét csatornára való felosztására. Mindegyik csatorna képes lenne külön forgalmat kezelni, legyen szó akár hívásról vagy adatátvitelről. Ez magasabb szintű multiplexelés, és nem szabad összetéveszteni az FDM-mel (Frequency Division Multiplexing), amely alacsony szintű multiplexelési folyamat, és a fizikai rétegben történik. Célja elérése érdekében az FDMA hardver magában foglalja a nagy teljesítményű szűrőket is, amelyek segítenek abban, hogy elkerüljék a közel-távol problémákat, amelyek rontják a hívás minőségét.
A Time Division Multiplexing Access vagy a TDMA a magas szintű multiplexelés második formája, amely lehetővé teszi több előfizető számára, hogy ugyanazt a frekvenciasávot használja. A TDMA egy csatornát oszt 3 diszkrét időpartícióra. Minden alkalommal, amikor a partíció csak néhány milliszekundumra esik, ezért minden csatorna kerek, robin módon küld adatokat. Annak érdekében, hogy az adatok megfelelően szinkronizálódjanak, az egyes csomagok 2 védelmi időszakot tartalmaznak. A TDMA folyamatai kicsit nehezebbek megvalósítani a szükséges időzítés miatt, hogy az adatcsomagok megkülönböztethetők legyenek. A szinkronizáláshoz egy kicsit többre van szükség, mivel több csomagot kell összeállítani, hogy egyetlen jelet hozzon létre.
Az FDMA és a TDMA nem kölcsönösen kizárólagos folyamatok; egyidejűleg használhatók, hogy még több csatornát préseljenek egyetlen frekvenciasávba. A multiplexelési technológiák végrehajtása többet költhet, mint ha csak végrehajtaná. Még mindig sokkal kevesebb lenne, ha bővítené a kapacitását, ha több rádiótornyot állít fel. Bár ezek a 2G technológiák, és a 2G technológiák lassan engedik a fejlettebb és sokkal gyorsabb 3G technológiákat, a multiplexelés folyamata még mindig jelen lesz az elkövetkező években. A távközlési cégek számára nyújtott gazdasági előnyök biztosítják, hogy egy formában, a multiplexelés megvalósuljon.