Különbség az FHSS és a DSSS között A különbség
FHSS vs DSSS
Spread spectrum olyan technikák csoportja, amelyek sokkal nagyobb sávszélességet használnak az információ továbbításakor, mint egyébként a használt sávszélesség egy töredékét. Ez egy bizonyos hatás elérése érdekében történik. Az FHSS és a DSSS, amelyek a Frequency Hopping Spread Spectrum és a Direct Sequence Spread Spectrum mellett állnak, két elterjedt spektrumtechnika. A fő különbség az, hogy miként terjesztik az adatokat a szélesebb sávszélességre. Az FHSS frekvencia hopping funkciót használ, miközben a DSSS pseudo-zajot használ a jel fázisának módosítására.
A frekvencia ugrást úgy érjük el, hogy a nagy sávszélességet kisebb csatornákra osztjuk, amelyek megfelelnek az adatoknak. A jelet ezután pszeudo-véletlenszerűen egy másik csatornába továbbítják. Mivel csak egy csatornát használnak egy adott időpontban, valójában az adatsávszélességgel megegyező sávszélességet veszít el, megszorozva a csatornák számával mínusz egy. A DSSS nagyon különböző módon terjeszti az információkat az egész sávon. Ez úgy történik, hogy pszeudo-véletlenszerű zajokat vezet be a jelbe, hogy bármelyik időpontban megváltoztassa a fázist. Ez olyan kimenetet eredményez, amely nagyon hasonlít a statikus zajra, és csak másoknak tűnhet. De a "szétterjedés" elnevezésű eljárással az eredeti jelet kivonhatjuk a zajból mindaddig, amíg a pszeudovéletlen szekvencia ismert.
Annak érdekében, hogy a vevőegység dekódolja a továbbított információt, azt szinkronizálni kell az adóval. Az FHSS számára viszonylag egyszerű, mivel az adó csak várakozik az egyik csatornán, és vár egy dekódolható átvitelre. Miután megállapítja, hogy ki, akkor kövesse azt a sorrendet, amely követi az adót, amely a különböző csatornákon ugrik. A DSSS használatával ez nem olyan egyszerű. A vevőhöz időzítési keresési algoritmust kell alkalmazni a helyes szinkronizáláshoz.
A "terjesztés" mellékhatása annak a képességét jelenti, hogy viszonylagos időzítést állapítson meg a vevő és az adó között. Az ismert helyeken többszörös adókkal a relatív időzítés használható a vevők relatív távolságainak megállapítására minden egyes adóról. Ez a pozicionáló rendszerek mögött álló működési elv, például a GPS. Mivel a vevő kiszámíthatja, hogy mennyi messze van az egyes átviteli műholdaktól, akkor képes háromszögelteti a helyét. Ez a képesség nincs jelen az FHSS-ben.
Összefoglaló:
1. Az FHSS megváltoztatja a használt frekvenciát, miközben a DSSS módosítja a fázist.
2. Az FHSS könnyebben szinkronizálható, mint a DSSS.
3. A DSSS-t helymeghatározó rendszerekben használják, míg az FHSS nem.
