Az izometrikus és izotóniás összehúzódások közötti különbség A különbség

Anonim

Bevezetés

Az izomrendszer alapvető szerepet játszik a testben, mivel mozgást eredményez, és védelmet és támogatást nyújt különböző szervek számára. Különböző típusú tevékenységeket igényel az izmok különböző módon történő munkavégzéséhez, miközben sok ilyen tevékenység szükségessé teszi az izmok megkötését. Az izomsejtek bőséges mennyiségű aktin és miozin filamentumot tartalmaznak, amelyek a kontrakcióra specializálódtak [1]. Az izomszálakat három fő típusba lehet bontani: a simaizmokat, a vázizmokat és a szívizmokat. A szívizmok és a simaizmok összehúzódása önkéntelen reakció, míg a vázizmok összehúzódása önkéntes. Az izom összehúzódása izotóniás vagy izometrikus, az előállított feszültség elrendezésétől függően [2].

Mi az izomösszehúzódás?

A csontvázizmokat összehúzódásos szervekként ismerik, amelyek számos motoregységből állnak. Minden egység egy izomrostból áll, amelyek egyetlen motoros neuronhoz kapcsolódnak [1]. Ha van olyan erő, amely az izmokkal ellentétben működik, például a súly, akkor az izomszálak nyúlnak, ezáltal növelve a feszültséget. A összehúzódás nem elegendő a mozgás előidézéséhez, de az izomot nyugalmi szinten vagy feszültségen tartják [3]. Az izomtónus a pihentető feszültség a vázizmokban és segít stabilizálni a csontok és az ízületek helyzetét.

Az "izotóniás összehúzódás" kifejezést közvetlenül "ugyanolyan feszültségnek" nevezik, míg az "izotóniás" kifejezés két görög szóból származik: "iso" jelentése "ugyanaz" és A "tonikos" az izmok tekintetében "feszültséget" jelent [1]. Amint azt a név is sugallja, egy izotóniás összehúzódás olyan, amelyben az izmok ugyanazt a feszültséget tartják fenn, mint amennyit összehúzódnak vagy lerövidülnek. Az izotóniás összehúzódások során bizonyos mértékig feszültség vagy erő alakul ki. E szint után a feszültség állandó marad, miközben az izom hossza változik. A vázizmokban lévő motoregységek ténylegesen aktiválódnak, ezáltal lehetővé válik az izom szükséges feszültsége [4] kialakulása. Az izotóniás összehúzódásokat általában végtagok mozgatásakor alkalmazzák. Az ilyen tevékenységek gyakori példái közé tartoznak az objektumok gyalogolása, futása vagy felemelése.

Izotóniás összehúzódás mechanizmusa

Az izotóniás összehúzódások felelősek az izmok két fő típusától. Ezek az aktin és a miozin-fehérjék. Izotóniás összehúzódások során a miozin vastag szálai és az aktin vékony szálak mozognak egymáson. Ez a csúszó mozgás a méret csökkenését eredményezi az egyes izomsejtekben és a teljes izomban [4].

Izotóniás összehúzódások típusai

Az egyén teste ellen ható erőtől függően kétféle izotóniás összehúzódás történik. Ezek koncentrikus összehúzódások és excentrikus összehúzódások [5]. Koncentrikus összehúzódások fordulnak elő, amikor az izmok lerövidülnek, miközben a feszültsége nagyobb, mint az ellenkező erő [2]. Az excentrikus összehúzódások viszont akkor fordulnak elő, amikor az izmok hosszúsága kiterjed. Az excentrikus összehúzódások ereje általában nagyobb, mint az izom feszültsége, amely a nyúlást okozza. Az izmok meghosszabbítása az excentrikus összehúzódások során nagy hangsúlyt fektet a munkaizmokra, így az izomkárosodás lehetősége sokkal magasabb, mint a koncentrikus összehúzódásokhoz képest [3].

Példák izotóniás összehúzódásokra

Példák koncentrikus összehúzódásra akkor fordulnak elő, amikor egy személy fülegözi a karját. Curling közben az izmok lerövidülnek, amikor a kar a könyöken hajlik [4]. A könyök kiterjesztése, a lépcsőn vagy a széken ülve egy tökéletes példa az excentrikus összehúzódásra, amely segíti a mozgás sebességének szabályozását. Amint a kar meghosszabbodik, ugyanaz az izom meghosszabbítja és fenntartja a feszültséget.

Izometrikus összehúzódás

Az izometrikus definíciója "azonos hosszúságú", ahol az "iso" jelentése ugyanaz és a "metrikus" kifejezés az "izmok" kifejezést jelenti. Az izometrikus összehúzódások során az izom maga nem változik hosszában, míg a feszültség soha nem haladja meg a hordozandó terhelést. Ez azt jelenti, hogy míg az izom nem lerövidül, a feszültség soha nem fogja meghaladni az ellentétes erőt.

Izometrikus összehúzódások mechanizmusa

Az izometrikus összehúzódások egyik legfontosabb ténye az, hogy az izmok a kontrakció alatt nem változnak hosszában. Ehelyett normális hossza marad. Például fontolja meg egy olyan személyt, aki súlya egy rögzített helyzetben van a testük előtt [3]. Ellenállás nélkül a tömeg a karokat a padlóig húzza, de ha valamilyen ellenállást alkalmaznak, az így létrejövő stressz izometrikus összehúzódást okoz a felső kar bicepszében. Az izometrikus összehúzódás során keletkező erő növeli az érintett izom hosszt.

Példák az izometrikus összehúzódásokra

Az izometrikus összehúzódást alkalmazó tevékenységek gyakori példái közé tartoznak a tömeg megtartása a föld feletti helyen, vagy az eredetileg helyhez kötött tárgy megnyomása [2]. Amint már említettük, a teljes izom hossza nem változik izometrikus összehúzódás alatt, azonban a megfelelő izomrostok lerövidülnek, ami viszont az izmok erősödéséhez vezet.

Izotóniás és izometrikus összehúzódás közötti különbség

Az izotóniás és izometrikus összehúzódások az izomösszehúzódás lényeges részeit képezik, azonban jelentős eltérések vannak közöttük. Izotóniás összehúzódás esetén az izmok ugyanazt a feszültséget tartják fenn, mint az izometrikus összehúzódás alatt, az izom ugyanolyan hosszú marad, mint a feszültségváltozások [5].Az izotóniás összehúzódásokról rövidebb összehúzódási és relaxációs időről van szó, míg az izometrikus összehúzódásoknak hosszabb összehúzódási és relaxációs idők vannak. A hőmérsékletváltozások különbözőképpen befolyásolják a különböző összehúzódásokat. Miközben a hőmérsékletemelkedés izotóniás összehúzódás alatt növeli az izmok lerövidüléséhez szükséges időt, azonban csökkenti az izometrikus összehúzódáshoz szükséges időt [3]. Az izotóniás összehúzódások nagy mennyiségű hőt bocsátanak ki az izomösszehúzódás során, így ez kevésbé energiahatékony, míg az izometrikus összehúzódások kevesebb hőt bocsátanak ki, ezáltal az energiahatékonyabb összehúzódás. Ezenkívül izotóniás összehúzódások fordulnak elő a kontrakció közepén, míg az izometrikus összehúzódások előfordulnak az elején és végén.

Következtetés

A napi tevékenység mind izotóniás, mind izometrikus összehúzódások kombinációját foglalja magában. A különbség megteremtése a két összehúzódás között fontos, mivel segíthet az egyéneknek megérteni, mi történik, amikor az izmok valamilyen fizikai stresszhez jönnek. Ezenfelül ez a megegyezés segíteni fog a munkahelyi rutinok újradefiniálásában és segít abban, hogy jobban gondoskodhassanak testükről.

Izotóniás és izometrikus összehúzódások közötti különbségek

Izotóniás összehúzódások

Izometrikus összehúzódások

Az izomhossz Az izomhossz változatlan marad
A feszültség állandó A feszültség változik
Rövidebb látens időszak, rövidebb összehúzódási idő és hosszabb pihenési idő. Hosszabb látens időszak, hosszabb összehúzódási idő és rövidebb pihenési periódus
Hőmérsékletnövelés növeli a rövidítési időt A hőmérséklet növekedése csökkenti az izometrikus feszültséget
Az izotóniás összehúzódások kevésbé energiahatékonyak, Az izometrikus összehúzódások energiatakarékosabbak, mivel kevesebb hőt szabadítanak fel
Külső munkát végzünk, mint a rövidítés Nincs külső munka, mivel nem történik rövidítés
Izotóniás összehúzódások fordulnak elő középen izomösszehúzódás izomösszehúzódások előfordulnak az összes izomösszehúzódás kezdetén és végén
Izomösszehúzódások során az összehúzódás izotóniája csökken, ha a terhelés nő Az izomösszehúzódások során az összehúzódás izometrikus foka nő, a terhelés emelkedik