Különbség a japán és az európai feudalizmus között A különbség

> A japán és a európai feudalizmus

A feudalizmus homályosan utalhat a kormányzat formájára, amely egy decentralizált társadalmi-politikai rendszerből áll, ahol egy gyenge monarchia igyekszik átvenni az alá tartozó területeket, de nem fizikailag a királyság részét képezi, a területi vezetőkkel.

A feudalizmus klasszikus definíciója a középkor európai politikai rendszerére utal, amely a kölcsönös katonai és jogi kötelességekből áll, amelyeket a nemes harcosok között köteleztek. Ez központja három uralkodó, vazallus és döglött fogalom köré épült.

Habár a feudalizmus nagyrészt európai találmánynak tekinthető, a japánok feltalálták a feudalizmus jellegét, körülbelül ugyanabban az időszakban, amikor az európai feudalizmus csúcspontja volt, ami teljesen független az európai rendszertől. Fontos megjegyezni, hogy a két feudális társadalom megosztott gyakorlatokat és elveket mutatott ki, de sok szempontból különbözött.

A feudális társadalom meghatározó jellemzője volt a földtulajdon, és mind a japánok, mind az európaiak kasztokat birtokló földjeik voltak, valamint azok is, amelyek nem rendelkeztek földterületkel a középkori időkben. Az európai feudalizmustól eltérően a japán feudalizmusnak nem volt igazi piramisformája, az "alsóbb" nemesek hierarchiája az uralkodó elnöke volt. Ez elsősorban két tényező volt: először is, a japán hatóság olyan centralizált volt, mint az európai nemzetállamok esetében. Annak ellenére, hogy a helyi arisztokraták többsége fizetett a császár ajkaként, Japán szorgalmas terei megnehezítették a császár számára, hogy teljes mértékben ellenőrizze a helyi arisztokráciát, így a helyi arisztokráciák Japánban sokkal erősebbek, mint európai társaik. Másodszor, bár a japán alacsonyabb nemesség (szamuráj) vallási hűségben voltak helyi uraik iránt, a lordok nem adtak nekik szárazföldiet, míg az európai nemesség földet cserélett a hadsereg idejére. A szamurájok a helyi urakból származó jövedelmet kapták, az uralkodó termésétől függően.

Míg a szamurájoknak lehetnek szolgái, nem ugyanúgy dolgoztak a földön, mint Európában. A lovagok Európában olyan jobbágyak voltak, akik hajlamosak voltak a földjeikre, amiket a hercegektől kaptak.

Az európai és a japán feudális kormányzatok jogi szerkezete nyilvánvalóan radikálisan különbözött. Az európai rendszer a római és germán jogokon, valamint a katolikus egyházon alapult, míg a japán rendszer a kínai konfuciusi törvény és a buddhizmus alapja. E különbségek miatt Európa és Japán feudális rendszerei különböző időpontokban alakultak ki.

A feudalizmus nagyrészt Európa-szerte a 9. században jött létre, de csak a 12. századig kezdett japán területre szűrni.

A két rendszer között az egyik fontos hasonlóság az volt, hogy mindkettő örökletes kasztfeudális rendszerek voltak, ahol a parasztoknak egyáltalán nem volt esélyük arra, hogy az "uralkodó klán" részévé váljanak.

Összefoglaló:

Az európai feudalizmus idősebb volt, mint a japán rendszer, a 9. és a 12. században.

Az európai rendszer központibb volt, mint a japán rendszer, mert a japán császár nem gyakorolta a helyi arisztokrácia teljes ellenőrzését.

Az európai feudalizmus a germán jogon alapult, míg a japán feudalizmus a kínai konfuciusi törvényen alapult.

A japán szamuráj szolgái nem a földjükhöz hasonlítottak, mint az európai lovagok jobbágyai esetében.