Különbség a JDO és az érték objektum között
Egyszerű régi Java objektumok) az adatbázisokba anélkül, hogy meg kellene értenünk a különböző adattárak alapul szolgáló implementációit. Az érték objektum (más néven adatátviteli objektum) absztrakt tervezési minta, amely egy egyszerű adatbirtokos fogalmát vezeti be az adatok több réteg és szint közötti átvitelére.
Mi az a JDO?A JDO (Java Data Objects) mechanizmust biztosít a perzisztencia eléréséhez Java objektumokhoz és adatbázisokhoz. A JDO rendkívül átlátható, mivel lehetővé teszi a Java alkalmazások fejlesztői számára, hogy hozzáférjenek az alapadatokhoz, anélkül, hogy bármilyen adatbázis-specifikus kódot kellene írniuk. A JDO több szinten is használható, beleértve a Java Standard Edition, a Web-tier és az alkalmazáskiszolgálókat. A JDO API alternatívája a Java-objektumok (pl. Serialization, JDBC (Java DataBase Connectivity) és EJB CMP (Enterprise JavaBeans architektúra Container Managed Persistence) állandóságának (a program abortuszát követő objektumok megtartása). A JDO az XML-t és a bytecode javítását használja. A JDO API használatának legfőbb előnye, hogy adatokat tárolhatnak anélkül, hogy új lekérdezési nyelvet kellene tanulniuk, például az SQL (amely az adattárolás típusától függ). A JDO nagyon könnyen használható, mivel a fejlesztők csak a domain objektummodelljére összpontosíthatnak. Nem csak ez, a JDO az adatokhoz való hozzáférés szerint önmagában optimalizálja a kódot. Mivel a JDO API nem szigorú az adattároló típusánál, a java alkalmazásfejlesztők ugyanazt a felületet használhatják a java objektumok tárolására bármely adattárolóra, beleértve a relációs adatbázisokat, az objektum-adatbázisokat vagy az XML-t. A JDO rendkívül hordozható, mert nincs szükség módosításra vagy újrafordításra más gyártói implementációkhoz.
Az érték objektum néven is ismert Data Transfer Objects (DTO) egy egyszerű elvont tervezési minta, amely foglalkozik egy adat tároló tartani adatokat, hogy az adatok átvitele közötti rétegek és szintek. Bár ez a minta a legpontosabb kifejezés az adatátviteli objektum, mivel a Core J2EE első verziójában hiba történt, Value Objectként került bevezetésre. Bár ezt a hibát korrigálták a 2. kiadásban, ez a név népszerűvé vált, és továbbra is erősen használják az adatátviteli objektum helyett (de meg kell jegyezni, hogy a helyes kifejezés az adatátviteli objektum). A DTO tervezési mintát az entitás babokkal, a JDBC-vel és a JDO-val együtt használják a vállalati alkalmazások elszigeteltségével és tranzakcióival kapcsolatos problémák megoldására. Fontos megjegyezni, hogy ezek csak egyszerű adathordozók, amelyeket az ügyfél és az adatbázis közötti adatátvitelhez használnak, és nem nyújtanak semmiféle tartósítást.A DTO a Serializable objektumokként működik a hagyományos EJB-ben (mivel a 3. 0 előtti entitás nem sorozatozható). A DTO által meghatározott külön összeszerelési fázisban a nézet által használt összes adatot megszerzik és összehangolják, mielőtt a vezérlő felszabadulna a prezentációs réteghez.
A JDO valójában egy perspektivikus technológia, amelyet Java-objektumok tárolására használnak az adatbázisokban, ami a fejlesztők számára kényelmet biztosít az összes megvalósítási szint részleteinek kezelésével, és lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy a nem adatbázis-specifikus kódolásra összpontosítsanak. De az érték objektum absztrakt mintázati minta (nem pedig technológia), amely egy olyan adatátviteli objektumként ismert generikus adatbázist biztosít, amely adatokat tárolhat az ügyfél és az adatbázisok közötti átvitel céljából. A JDO biztosítja a tartós adatelemek lehetőségét, míg az érték objektum csak az adatátvitel időszakában történő ideiglenes tárolására vonatkozik. Más szavakkal, az érték objektum nem nyújt tartósítást.
