A különbség az enyhe acél és a rozsdamentes acél között: enyhe acél és rozsdamentes acél

lehet ötvözni. Az ötvözetet két vagy több elem összekeverésével állítják elő, ahol legalább egy fém. Általánosságban az acélt úgy állítják elő, hogy a szén elsősorban a vas és a nyersanyag más elemeit összekeverik annak érdekében, hogy több termelési tulajdonságot szerezzen, nem pedig a vasat simafémként. Ezeket az elemeket rendszerint tömegszázalékok szerint keverik össze, és ezen kevert elemek mennyiségétől függően az acél könnyen osztódhat sokféle osztályra. A leggyakoribbak a szénacél és a rozsdamentes acél.

Enyhe acél

Az enyhe acél a legenyhébb típusú szénacél, viszonylag alacsony szénmennyiséggel rendelkezik, amely max. A szén keményedő anyagként működik. Az enyhe acél más elemekkel is rendelkezhet, mint például a mangán, a szilícium, amely közel 0,5% a foszfor tömegéhez és nyomnyi mennyiségéhez. Ezek a hozzáadott elemek megvédik a vas fémszerkezet integritását, megakadályozva a diszlokációkat a vas-kristályok között.

Az enyhe acél a legelterjedtebb acélforma, és az összes acéltermék 85% -ában használatos, csak az Egyesült Államokban. Más kívánatos tulajdonságai közé tartozik, hogy nem törékenyek, erősebbek, mint a vas, és szintén olcsóak. Az acél szilárdsága általában nő a hozzáadott szén százalékával. Az enyhe acélt gyakran használják acéllemezek, huzalok és egyéb építőanyagok előállítására.

Rozsdamentes acél

A rozsdamentes acél megnevezése nem korrozív tulajdonságú. Ez a különleges tulajdonság a vashoz hozzáadott egyéb fémek miatt következett be; közel 18% krómot és 8% nikkelt. A vas mennyisége nagyjából a teljes tömeg 73% -át teszi ki. A rozsdamentes acél magába foglalja a szén-dioxid közel 0,3% -át is. A rozsdamentes acélból készült konyhai eszközökben, ollós pengékben, karórákon, gépjárműalkatrészek gyártásánál, űrhajós szerkezeteknél és nagyméretű épületszerkezeteknél is gyakran használják a rozsdamentes acélt.

A vasat, amikor levegővel és nedvességgel érintkezik, hajlamos rozsdásodni. Itt a vas oxidálódik, hogy "vas-oxidot" képez. Rozsdamentes acél esetén a króm passzív filmként működik a vasmag körül, ami "króm-oxid" -ot képez, ami megakadályozza a további felületi korróziót és a korrózió terjedését a belső vasmaghoz. Ezt a folyamatot "passziválásnak" nevezik, ahol a fém passzívá válik a környezet hatásai felé, különösen akkor, ha van egy külső réteg, amely védi a fémet a korróziótól.A passziválás fontos folyamat, amely megnöveli és megőrzi a fémek megjelenését, értékesebbé téve őket.

Mi a különbség az enyhe acél és a rozsdamentes acél között?

• A rozsdamentes acél alapvetően különbözik az enyhe acél (szénacél) összetételétől, a jelen lévő króm mennyiségétől.

• A rozsdamentes acél ellenáll a korróziónak, míg az enyhe acél könnyen rozsdásodik és rozsdásodik, ha a levegő és a nedvesség esik.

• A rozsdamentes acél formázhatóbb, míg az enyhe acél merev és kemény.

• A krómot általában nehézfémként osztályozzák. Ezért a króm bevonása miatt a rozsdamentes acélnak veszélyes hatásai lehetnek az emberi egészségre, különösen akkor, ha túlhasználják a konyhai eszközöket.