Különbség NVIDIA Tegra 2 és Tegra 3 között
NVIDIA Tegra 2 vs Tegra 3 | Nvidia Tegra 3 (négymagos processzor) vs Tegra 2 sebesség, teljesítmény
Az NVIDIA, eredetileg a kilencvenes évek végén működő GPU (grafikai feldolgozó egység) gyártó cég a közelmúltban a mobil számítástechnikai piacra költözött, ahol Az NVIDIA System on Chips (SoC) rendszerét telefonokon, táblagépeken és egyéb kézi eszközökön telepítik. A Tegra egy SoC sorozat, amelyet az NVIDIA fejlesztett ki a mobilpiacon történő telepítésre. A Layeperson termében a SoC egy számítógép egyetlen IC-en (Integrated Circuit, más néven chip). Technikailag a SoC egy olyan IC, amely a számítógép tipikus komponenseit (például mikroprocesszort, memóriát, bemenetet / kimenetet) integrálja, valamint olyan egyéb rendszereket, amelyek elektronikus és rádiós funkciókat látnak el. A cikk célja két új Tegra sorozatú SoC-k összehasonlítása: NVIDIA Tegra 2 és NVIDIA Tegra 3.
A Tegra 2 és a Tegra 3 két fő összetevője az ARM alapú CPU (Central Processing Unit, aka processzor) és az NVIDIA alapú GPU. Mind a Tegra 2, mind pedig a Tegra 3 az ARM v7 ISA-n (az utasításkészlet-architektúrán alapul, amelyik a processzor tervezésének kiindulópontjaként működik) és a GPU-k az NVIDIA GeForce-ján alapulnak. A Tegra 2 és a Tegra 3 processzora és a GPU mind a 40nm TSMC (Taiwan Semiconductor Manufacturing Company) néven ismert félvezető technológiában épül fel.A Tegra 2 sorozatú SoC-ket először 2010 elején értékesítették, és az első olyan eszköz, amellyel bevetik őket, nem olyan híres tablet PC-k. Az első telepítése egy okostelefonon érkezett 2011 februárjában, amikor az LG kiadta az Optimus 2X mobiltelefont. Ezt követően számos más mobilkészülék használta a Tegra 2 sorozatú SoC-ket, amelyek közül néhány a Motorola Atrix 4G, a Motorola Photon, az LG Optimus Pad, a Motorola Xoom, a Lenevo ThinkPad Tablet és a Samsung Galaxy Tab 10. 1.
A Tegra 2 sorozatú SoC-k (technikailag az MPSoC a beépített multiprocesszoros CPU miatt) ARM Cotex-A9 alapú, kétmagos CPU-kat használtak (amelyek ARM v7 ISA-t használtak), jellemzően 1GHz-en. A kisebb méretű területek célzására az NVIDIA nem támogatta a NEON utasításokat (ARM Advanced SIMD kiterjesztése) ebben a CPU-ban. A választott GPU az NVIDIA Ultra Low Power (ULP) GeForce volt, amely 8 magot tartalmazott (ez nem meglepő egy olyan cég számára, amely híres a több-sok core GPU-ról). A GPU-k 300 MHz-től 400 MHz-ig különböző sorozatokban voltak. A Tegra 2 mind az L1 gyorsítótárat (utasításokat és adatokat, mindegyik CPU számára magántulajdonban van) és az L2 gyorsítótárat (mindkét processzor magában megosztja), és lehetővé teszi akár 1 GB-os DDR2 memóriamodulok csomagolását is.
Tegra 3 (sorozat)Az első SoC (vagy inkább MPSoC) a Tegra 3 sorozatban megjelent 2011. november elején, és még nem telepíthető kereskedelmi forgalomban kapható eszközökön.Az NVIDIA azt állítja, hogy ez az első mobil
szuper processzor , a négymagos ARM Cotex-A9 architektúra felépítéséhez. Bár a Tegra 3 négy (és így négy) ARM Cotex-A9 magot tartalmaz, mint fő CPU-ja, van egy kiegészítő ARM Cotex-A9 magja (a társa mag) de egy kis teljesítményű szövetre van ráhegesztve, és nagyon alacsony frekvenciájú. Míg a fő magok az 1. 3GHz-en (ha mind a négy mag aktív) 1,4 GHz-re (ha a négy mag közül csak az egyik aktív) van, akkor a segéd mag 500 MHz-en mérhető. A segédmező célpontja a háttérfolyamatok futtatása, amikor az eszköz készenléti állapotban van, és így energiát takarít meg. A Tegra 2 helyett a Tegra 3 támogatja a NEON utasításait. A Tegra 3-ban használt GPU az NVIDIA GeForce, melynek 12 magja van benne. A Tegra 3 L1 gyorsítótárral és L2 gyorsítótárral rendelkezik, amely hasonló a Tergra 2-hez, és lehetővé teszi akár 2 GB-os DDR2 RAM tömörítését is. A Tegra 2 (sorozat) és a Tegra 3 (sorozat) MPSoCs összehasonlítása az alábbi táblázatban található: Tegra 2 sorozat
Tegra 3 sorozat
