Különbség a refraktor és a reflektor távcsövek között
Refraktor vs Reflektor távcsövek | Refrakciós és reflexiós teleszkópok
A reflektor és a refrakter lényegében a csillagászati főleg teleszkópok legfontosabb két típusa. Tükröző teleszkópok és fénytörési teleszkópok is ismertek. Ezek elsősorban olyan optikai eszközök, amelyek látható fényt használnak távoli objektumok, például bolygók, csillagok, ködök és galaxisok képének előállítására. Ebben a cikkben foglalkozunk a reflektor és a refraktor távcsövek eredetével és alapvető működésével, valamint azok különbségeivel.
Refractor Telescope
A Refractor volt az első fajta teleszkóp. Először Hans Lippershey, német-holland lencsegyártó gyártotta először, aki játékként építette. Bár pontosan nem tisztázott, amikor feltalálta, 1608-ban tudományos eszközként jelenik meg. Az első csillagászati teleszkóp 1608-ban épült, nem más, mint Galileo Galilei nagy tudós.
A Refractor teleszkópok csak objektíveket használnak. A nagyítás teljes folyamata refrakcióval történik. A refrakció a hullám irányváltozásának folyamata, amikor két média interfészén áthalad. A távcsőben a két média levegő és üveg. Ezek a teleszkópok két konvex lencsét használnak. Az egyik nagyon nagy fókusztávolságú, mint az objektív (vagyis az objektumhoz közelebb álló), és az egyik nagyon gyenge fókusztávolsággal, mivel a szemlencse (vagyis a "szem" közelebbi) ilyen oly módon, hogy optikai tengelyük egybeesik. A távoli objektumra való fókuszálás a két lencse közötti távolság változtatásával történik. A refraktoros teleszkópok fő problémái a nagy lencsék és a kromatikus aberráció kialakulásának nehézségei.
Reflektor teleszkóp
Bár a gondolatok a lencse helyett a tükrök használatát idézték vissza maga a Galileo idejéhez, az elméleti távcsövet először tudományosan javasolta James Gregory 1663-ban. 1673-ig épült. Később Gergely-teleszkópként ismert. Az első fényvisszaverő teleszkóp hitele megy a nagy Isaac Newtonhoz. Ő építette az első fényvisszaverő távcsövet 1668-ban, mely később Newton-teleszkópként ismertté vált. A newtoni reflektor a leghíresebb távcső az amatőr, és a legtöbb professzionális csillagász között. Később fejlettebb dizájnok, például Cassegrain, Coude és Nasmyth jöttek ki.
A reflektor távcsövek alapvetően tükrök és lencsék kombinációját használják. A tükröket a fényt tükrözik. A visszaverődés a fény visszaverő hatása. Az általános kialakításnál homorú tükröt használnak objektívként; egy másik sík tükröt használnak az elsődleges (objektív) tükörről érkező fénysugárnak a szemlencse irányítására.A használt okulár többnyire konvex objektív. A newtoni modell nagyméretű konvex tükröt használ a készülék alsó részén. Az elsődleges tükör optikai tengelyéhez képest 45 fokkal kisebb távolságra (kb. 5% az elsődleges tükörterületen) a sík tükör a készülék felső részébe kerül. A szemlencse a készülék oldalán helyezkedik el, hogy fényt gyűjtsön a másodlagos tükörről. A reflektor távcsöveket érintő fő probléma a gömb alakú rendellenesség, amelyet a tükör tágabb részei nem azonos fókusztávolság jellemez. Ez javítható gömb alakú tükrök helyett parabolikus tükrök használatával.
Mi a különbség a refraktor és a reflektor távcsövek között?
Ezek a két alapvető hasonlóság az, hogy mindkettőt csillagászati eszközként használják; Mindkét mintázat szemlencsével szemlencsét használ, és a számítások, mint a nagyítás, az F-szám és a felbontás mindkét modell esetében azonosak.
A fő különbség az, hogy a reflektor elsõdleges optikai eszközként konkáv tükröt használ, míg a refrakter konvex objektívet használ.
