Különbség a BGP és az OSPF között A különbség
Számos módon lehet az adatcsomagokat áthelyezni egy hálózaton. Az útválasztás az általános kifejezés, amely arra utal, ahogyan ezeket a csomagokat hálózaton keresztül mozgatják. Általában a hálózati átvitel formátumát definiáló módszerek routing protokolloknak nevezik.
A forgalomirányítás két típusa létezik: statikus és dinamikus. A statikus útválasztás az, ahol a csomagok azonos hálózaton keresztül haladnak át, egészen az úticélig. A statikus útvonalválasztás a legkisebb hálózatok számára ideális, míg a dinamikus útválasztás jobban megfelel a nagyobb hálózatoknak, például az internetnek.
A dinamikus útválasztáshoz a csomagokat egy útvonallal (útvonallal) irányíthatják útválasztók, mivel az elérési út jobbnak tekinthető, amely alkalmas a rendeltetési hely elérésére. Például ha egy úticél több útvonalon érhető el, akkor a routerek általában úgy konfigurálják, hogy a csomagokat a legrövidebb elérési útra irányítsák, bár a rövidebb út itt kisebb rekeszre vonatkozik, ellentétben a rövidebb távolsággal. A routerek átprogramozzák az útválasztási tábláikat úgy, hogy kommunikálnak egymással routing protokollokkal. A legismertebb protokollok közül a Routing Information Protocol (RIP), az Open Shortest Path First (OSPF) és a Border Gateway Protocol (BGP).
Az OSPF mindig a leggyorsabb útvonalat keresi, és nem a legrövidebb, a neve ellenére. Az OSPF protokollt használó útválasztók ellenőrizni fogják a többi router állapotát, amelyhez hozzáférésük van, és gyakran küldenek üzenetet. Ebből tudják megállapítani az útválasztó állapotát és azt, hogy online-e. Ami az OSPF-et illeti, a routerek ismerik az összes elérhető elérési útvonalat, nem csak a legrövidebbeket, és lehetővé teszik a terheléskiegyenlítést is, ahol egy útválasztó egyenletesen fel tudja osztani a datagramot a rendelkezésre álló elérési utak között egy rendeltetési helyre. Az OSPF-t főként olyan kisebb méretű hálózatokban használják, amelyeket központilag adnak be.
A BGP protokollt elsősorban nagyon nagy hálózatokon használják, például az interneten. Így az interneten működő útválasztók a BGP protokollt használják, és külső átjáró protokollnak minősülnek, míg az OSPF egy belső átjáró protokoll. A BGP lehet belső vagy külső. A belső BGP az a hely, ahol a protokollt egy routerek és kliensgépek gyűjteménye használják ugyanazon adminisztrációs egység alatt, amely autonóm rendszer néven ismert. A külső BGP az, ahol a protokoll két különálló autonóm rendszer alatt fut.
A BGP bonyolultabb, mint az OSPF, mivel számos attribútumot alkalmaz a datagram legjobb elérési útjának meghatározásakor.
Összefoglaló:
A BGP a Border Gateway Protocol, míg az OSPF az Open Shortest Path First.
A BGP-t nagyobb léptékű hálózatokban használják, például az internetet, míg az OSPF-t olyan hálózatokon használják, amelyek ugyanabban az adminisztrációban vannak.
A BGP sokkal bonyolultabb, mint az OSPF.
