Különbség DHCP és BOOTP között A különbség
Sokan már jól ismerik a DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol) protokollt, mivel sok hálózati, akár vállalati vagy otthoni. Sokan nem tudják, hogy a DHCP-t úgy tervezték, hogy utódja legyen a régebbi Bootstrap protokollnak, amelyet általánosabban BOOTP-nak neveznek, hogy alkalmazkodni tudjon az ipar változó igényeihez.
A BOOTP-ot arra tervezték, hogy IP-címet biztosítson a bootstrap folyamat vagy a számítógép indításakor. A BOOTP képes arra is, hogy az ügyfelet egy olyan operációs rendszert tartalmazó képfájl helyére irányítsa, amelyet vékony kliensek vagy lemez nélküli számítógépek használhatnak.
A DHCP arra összpontosít, hogy IP-címeket biztosítson a gyakran áthelyezhető számítógépek számára. A BOOTP-tól eltérően, amely a bootstrap alatt kommunikálni szeretne az ügyféllel, a DHCP képes kommunikálni az ügyféllel az operációs rendszer betöltése után. Ez megkönnyíti a felhasználók számára, hogy megfelelően működjenek a számítógépeik anélkül, hogy újra kell indítaniuk a számítógépet. A BOOTP újraindítása szükséges, mivel az egyetlen eszköz, hogy az ügyfél megújíthatja a hozzárendelt bérletet.
Az alapértelmezett bérleti idő hossza is tükrözi mindkét protokoll célját. A BOOTP nem számít arra, hogy gyakran kapcsolódnak a hálózathoz csatlakoztatott számítógépek. Ezért az egyes számítógépek IP-címének hosszú 30 napos alapértelmezett bérleti díját biztosítja. A DHCP-nek szüksége van arra, hogy a lízing gyorsan leálljon, vagy elfogyjon az IP-címek, hogy új számítógépekhez jusson. Így rövidebb 8 napos alapértelmezett bérleti időt biztosít.
A DHCP bizonyítottan jóval jobb a BOOTP számára. Az egyetlen ok, amiért az emberek választhatják a BOOTP használatát, olyan lemez nélküli számítógépes rendszerek kezelésével foglalkoznak, amelyeknek meg kell találniuk a képfájljaikat.
Összefoglaló:
1. A DHCP-t a régebbi BOOTP
2 helyettesítette. A BOOTP csak akkor adhat IP-címet a számítógépnek, amikor a rendszerindítás, míg a DHCP IP-címet tud nyújtani, ha az operációs rendszert már betöltötték
3. A DHCP elsősorban arra szolgál, hogy zökkenőmentesen biztosítsa az IP-címeket a számítógépeknek, miközben a BOOTP kiszolgálja és indítja a lemez nélküli számítógépeket vagy vékony klienst
4. A BOOTP 30 napos bérletet tartalmaz az IP-cím alapértelmezettként, míg a DHCP alapértelmezés szerint csak 8-ot állít be
5. A DHCP automatikusan újraindíthatja vagy megújíthatja bérleteit, miközben a BOOTP rendszer újraindítása
