Különbség a DHCP és a statikus IP között A különbség
A statikus IP nem olyan összetett, mert egyszerűen azt jelenti, hogy egy bizonyos hálózati elem, például egy számítógép vagy útválasztó IP-je. A legegyszerűbb módja ennek, ha a hálózati kártya ugyanazon IP-címre állítódik be. De vannak korlátozások a statikus IP-ek használatánál, nem is beszélve arról, hogy ez fárasztó az adminisztrátor számára, és inkább dinamikus IP-címeket használnak. A Dynamic Host Configuration Protocol, a DHCP-re rövidítve, protokoll az ingyenes IP-címek hozzárendelésére a hálózathoz csatlakoztatott számítógépekhez.
A DHCP használata előnyös a hálózati rendszergazdák számára, mert eltávolítja az ismétlődő feladatot, hogy IP-címeket hozzárendeljenek a hálózat minden egyes számítógépéhez és további egységek hozzáadásához. Lehet, hogy csak egy percet vesz igénybe, de amikor több száz számítógépet konfigurál, valóban bosszantó lesz. A vezeték nélküli hozzáférési pontok a DHCP-t is használják, így a felhasználóknak már nem kell konfigurálniuk a laptopjukat a kapcsolathoz. A statikus IP-k feltérképezése és az IP-cím használatának hiánya valóban zavaró és időigényes, különösen azok számára, akik nem ismerik a folyamatot.
Bár a DHCP és a dinamikus IP-címek előnyei vannak, még vannak olyan alkalmazások, ahol statikus IP-címre van szükség. Az egyik jó példa az, amikor telepítve van egy helyi webszerver. A DHCP képes dinamikus és statikus IP-címek hozzárendelésére mindaddig, amíg helyesen van konfigurálva. A statikus IP-hozzárendelés az IP-cím párosításával érhető el a hálózati kártya egyedi MAC-címéhez. Amikor a számítógép IP-t kér, a DHCP-kiszolgáló felismeri a hálózati kártya MAC-címét, és ugyanazt az IP-címet osztja ki.
A DHCP egy meglehetősen egyszerű eszköz, és az a tény, hogy gyakran szerepel a legtöbb útválasztó szolgáltatáslistájában, nem ad okot arra, hogy ne használja. Még akkor is, ha statikus IP-címeket kell használnia, a DHCP továbbra is képes erre.
Összefoglaló:
1. A DHCP protokoll az IP-címek hozzárendelésének automatizálásához, míg a Static IP, amikor egy adott hálózati elem mindig ugyanazt az IP-címet kapja
2. A DHCP elsősorban dinamikus IP-címek hozzárendelésére szolgál, de statikus IP-címek
3 hozzárendelésére is használható. A DHCP-t a vezeték nélküli hozzáférési pontokban használják, mert a Static IP használata túl zavaró lenne
4. A DHCP-t a legtöbb hálózatban használják, mert könnyű, de bizonyos esetekben a Static IP-k még mindig szükségesek
