Különbség a DNS és az LDAP között A különbség a

LDAP

Egy globális nyílt hálózatban, például az interneten, a nyilvános kulcsú infrastruktúrák (PKI-k) nagyon fontosak ahhoz, hogy ösztönözzék a tartalom használatának létrehozását. A PKI alapvető igényei lehetővé teszik a könnyebb kommunikációt, és így interaktív és automatizált kommunikációt biztosítanak a tanúsítvánnyal, amely hitelesíti az e-mail címeket, vagy akár a gazdaneveket is host kulcsoknak. Itt van, hogy az alternatív protokollok, például az FTP és a HTTP igénye nem felel meg a követelményeknek, ezért alternatívákat kell keresni. A rendelkezésre álló opciók a DNS és az LDAP nevében érkeznek.

A DNS a Domain Naming rendszerre utal, és a hierarchikus elnevezési rendszerre vonatkozik, amelyet olyan szolgáltatásokhoz, számítógépekhez vagy akár másodlagos forrásokhoz alkalmaznak, amelyek internethez vagy akár egy privát hálózathoz kapcsolódnak. A DNS megegyezik a tartománynevekkel egy IP-címmel, amelyet tárol, irányít egy adott webcímre és így egy eszközre, feltéve, hogy az interneten van. Az LDAP viszont egy olyan könyvtár, amelynek kezdőbetűi könnyű könyvtárak hozzáférési protokollt jelentenek, amelyet a címtárinformációk elérésére és karbantartására használnak, és az internetes protokollt, amelyet általában IP-nek neveznek.

A DNS és az LDAP használata között észlelt különbségek egyike a tanúsítványkezelés. Megfigyelhető, hogy nincs olyan fejlett keresési funkció, amely használható. Ez olyan mező keresésére vonatkozik, amely többszörös válaszokat eredményez, és így a válaszok nem konkrétak a szóban forgó elemre. És a speciális keresési funkció nagyszerű lenne a keresési hatókör szűkítésének lehetővé tételével.

Egy másik kihívás, hogy mind a DNS, mind az LDAP arca az, hogy szemben állnak a lekérdezési források függvényében a válaszkészletek nyújtásának kihívásával. A DNS nem kínálja a várható funkcionalitást, mivel elsősorban olyan nyilvános információkon alapul, amelyekhez nem tartozik a hozzáférés-vezérlés.

Az LDAP frissítése a hozzáadás lehetőségével jön létre, a bejegyzések átnevezése még a törlésre is lehetőséget ad. Mindezek a funkciók lehetségesek, feltéve, hogy a hitelesítés a jelszó vagy a Secure Socket Locker (SSL) használatával történik. A DNS-frissítés manuálisan lehetséges, és az LDAP-ban kevésbé rugalmas. A Zóna fájlokban található statikus fájlok kézi kiadása a DNS-kiszolgálón történik. Ez a szerkesztés csak akkor javasolt, ha a frissítés gyakorisága nagyon alacsony. A probléma elkerülése érdekében ajánlott az adatok generikus adatbázisokban történő tárolása.

A DNS és az LDAP összehasonlításával az LDAP nyerte el azt a díjat, hogy a leginkább rugalmas protokollt használja az adatok frissítéséhez, elsősorban az adatkezelés különböző módjai és az általa kínált biztonsági funkciók rugalmassága miatt.

Összegzés

A nyilvános kulcsú infrastruktúrák (PKI-k) nagyon fontosak a tartalom létrehozásának ösztönzéséhez

A PKI könnyű, biztonságos és biztonságos online kommunikációját

A DNS és az LDAP olyan csodálatos protokollok, amelyek lehetővé teszik az interaktív és automatikus kommunikációt < A DNS-kezdőbetűk a tartománynevezési rendszerre utalnak, az online eszközök elnevezésére szolgáló hierarchikus rendszer

Az LDAP a Lightweight Directory Access Protocol-ra hivatkozik, olyan alkalmazásnyelv, amely információkat tárolhat és terjeszthet a könyvtárakból egy adott internetes protokollon keresztül.

A tanúsítványkezelés eltér a DNS és az LDAP

Az LDAP frissítése sokkal egyszerűbb, mint a DNS frissítése, mivel az LDAP automatizált, számos funkciót kínál, a DNS manuális és kevés funkcióval

Az LDAP rugalmasabb, biztonságosabb és biztonságosabb lehetővé teszi a manőverezést, mint a DNS.

A DNS azonban könnyebben használható és széles körben alkalmazott az LDAP