Különbség az enterális és a parenterális között: enterális vs parenterális

Enterális és parenterális

Az enterális és parenterális táplálási módszereket főként arra használják, hogy tápanyagokat szállítsanak azoknak a betegeknek, akik nem képesek az ételt normálisan emészteni, vagy akik nem működőképesek a gasztrointesztinális traktusokban (GI Tracts). A tápanyagok folyadék formájában kerülnek forgalomba, és kábítószert, valamint táplálékot is behelyezhetnek. Bizonyos krónikus esetekben a betegeket éjjel kell táplálni, hogy normális életet élvezhessenek a nap folyamán. Ezek a táplálási műveletek azonban széles körben változnak a beteg helyzetétől és szükségleteitől függően.

Enterális táplálás

Ez a módszer folyékony táplálékot tartalmaz a katéteren keresztül közvetlenül a GI traktusba. A páciens szükségletétől függően különböző etetőcsövek használhatók. Például egy orrcsövet alkalmazhatunk a száj és a torok áthidalására, míg egy jejunostómia csövet alkalmazhatunk, ha egy személy gyomra nem alkalmas a normális emésztésre. Az enterális táplálás nem ajánlott olyan betegeknél, akiknél a gyomor-bél traktus, krónikus hasmenés vagy hányás után műtétes bénulás történt, valamint az éhező betegek esetében, akik műtétre szorulnak.

Az enterális táplálás előnyei közé tartozik a könnyű bevitel, pontosan ellenőrizhető képesség, tápanyagok képessége, ha az orális nem lehetséges, kevésbé költséges, könnyen hozzáférhető készletek, alacsony bakteriális transzlokáció, a bél immunológiai funkciójának megőrzése stb. A legfőbb hátrányok a gyomor-bélrendszeri, anyagcsere- és mechanikai szövődmények, az alacsony hordozhatóság, a munkaigényes felmérés, az adminisztráció és a monitorozás.

Parenterális táplálás

A parenterális táplálás az a módszer, amely intravénásan vagy közvetlenül a véráramba táplálja a tápanyagokat. Normális esetben a katétereket vagy a beteg jugularis vénájába, a szubklavia vénába, a kulcscsont alatt vagy a kar nagy véredényébe helyezzük. A GI-traktus vagy krónikus hasmenés utáni bénulással járó betegeknek teljes parenterális táplálékra van szükségük, amely intravénás táplálással táplálja a tápanyagokat. A parenterális táplálkozási módszert a fejletlen emésztőrendszerben szenvedő csecsemők, a GI-traktusban szenvedő betegek és a Crohn-betegség esetében is javasolják.

A tápanyagok biztosítása, ha kevesebb, mint két vagy három vékonybél jelen van, lehetővé téve a táplálkozás támogatását, ha a GI intolerancia megakadályozza a szájon át vagy az enterális befogadást, a parenterális táplálás két fő előnye.

Enterális vs parenterális

• Az enterális táplálás során folyékony élelmiszereket szállítunk egy katéteren keresztül közvetlenül a gyomor-bél traktusba, míg a parenterális táplálás során a tápanyagok közvetlenül a véráramba jutnak.

• Alacsony kockázatú helyzetekben az enterális táplálás előnyösebb, mint a parenterális táplálás.

• Az enterális etetést igénylő állapotok lerövidítik az ingerlést, a megfelelő tápanyagok szájon át történő bevitelének képtelenségét, a károsodott emésztést, az abszorpciót és az anyagcserét, a súlyos pazarlás vagy a depressziós növekedést.

• A parenterális táplálást igénylő állapotok a gasztrointesztinális inkompetencia, a hypermetabolikus állapot, rossz enterális toleranciával vagy hozzáférhetőséggel.

• Tipikus rendellenességek, köztük neurológiai rendellenességek, HIV / AIDS, arc trauma, orális trauma, veleszületett anomáliák, cisztás fibrózis, kóros állapot stb., Enterális táplálást igényelnek, míg a tipikus rendellenességek, köztük a rövid bél szindróma, súlyos akut pancreatitis, a kis bélischemia, az intesztinális atresia, a súlyos májelégtelenség, a csontvelő-átültetés, az akut légzési elégtelenség a ventilátor függőségével stb. parenterális táplálást igényel.

• Az enterális etetési módszertől eltérően a parenterális táplálás közvetlenül táplálja a tápanyagokat a vérbe.

• A parenterális módszer drágább, mint az enterális módszer.