Különbség szigetelő és dielektromos
Szigetelő vs Dielektromos
A szigetelő olyan anyag, amely nem engedi az elektromos áram áramlását elektromos mező hatása alatt. A dielektrikum olyan szigetelő tulajdonságú anyag, amely egy elektromos mező hatására polarizál.
More about Insulator
A szigetelő áramlási ellenállása (vagy áramerőssége) az anyag kémiai kötéséből ered. Szinte minden szigetelőnek erős kovalens kötése van, így az elektronok szorosan kötődnek a maghoz, amely erősen korlátozza a mobilitást. A levegő, az üveg, a papír, a kerámia, az ebonit és sok más polimer elektromos szigetelő.
A vezetékek használatával ellentétben a szigetelőket olyan helyzetekben használják, ahol az áramlást le kell állítani vagy korlátozni. Sok vezetõhuzal szigetelve van egy rugalmas anyaggal, hogy megakadályozza az elektromos áramütést és más áramáramlást közvetlenül. A nyomtatott áramköri lapok alapanyagai szigetelők, amelyek lehetővé teszik a diszkrét áramköri elemek közötti vezérelt érintkezést. Az erőátviteli kábelek, például a perselyek tartószerkezetei kerámiából készülnek. Bizonyos esetekben a gázokat szigetelőként használják, leggyakrabban a nagy teljesítményű átviteli kábelek.
- Minden szigetelőnek meg kell határoznia a lehetséges különbséget az anyagon, amikor a feszültség eléri a szigetelőtörések ellenállásos jellegét, és az elektromos áram folyik az anyagon. A leggyakoribb példa a villámcsapás, ami a villámos bontás a levegő miatt óriási feszültség a thunderclouds. A bontás, ahol az elektromos bontás az anyagon keresztül történik, úgy ismert, mint egy lyukasztás. Bizonyos esetekben a szilárd szigetelésen kívüli levegő feltöltődhet és leállhat. Az ilyen meghibásodást flashover feszültség lebontásnak nevezik.Ha egy dielektrikát helyeznek el egy elektromos mezőben, akkor a befolyás alatt lévő elektronok átlag egyensúlyi pozícióikból indulnak, és úgy illeszkednek, hogy válaszoljanak az elektromos mezőre. Az elektronok a nagyobb potenciál felé vonzódnak, és a dielektromos anyagot polarizálják. A viszonylag pozitív töltések, a magok, az alacsonyabb potenciál felé irányulnak. Emiatt egy belső elektromos mezőt hoznak létre a külső mező irányával ellentétes irányba. Ennek következtében a dielektromos belül kisebb a nettó térerősség, mint a külső. Ezért a dielektromos potenciálkülönbség is alacsony.
Ezt a polarizációs tulajdonságot dielektromos állandónak nevezzük. A nagy dielektromos állandóval rendelkező anyag dielektrikumként ismert, míg az alacsony dielektromos állandóval rendelkező anyagok általában szigetelők.
Főleg a dielektrikákat kondenzátorokban használják, amelyek növelik a kondenzátor kapacitásának felszíni töltését, így nagyobb kapacitást biztosítanak. Ehhez az ionizációval szemben ellenálló dielektrikákat választunk, hogy nagyobb kondenzátor elektródok feszültségét biztosítsuk. A dielektrikákat olyan elektronikus rezonátorokban használják, amelyek szűk frekvenciasávban rezonanciát mutatnak a mikrohullámú régióban.
Mi a különbség az Insulators és a Dielectrics között?
