Különbség az IP és a port között

IP és port

Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) legújabb fejleményeivel a hatalmas földgömb minden szeglete és sarka összekapcsolódik. A csodálatos győzelem alapja elsősorban a gyorsan fejlődő kommunikációs és hálózati technológiáknak köszönhető. Ezeknek a csodatételeknek az építőkövei az IP címzés és a kikötők fogalmain alapulnak.

Az IP-címek és portok segítségével az interneten több millió kiszolgáló és kliens kommunikál egymással.

IP cím

Az IP-cím logikai 32 bites cím, amelyet az adatcsomag (datagram) céljának meghatározására használnak. Az IP-cím azonosítja a forrás- és célhálózatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a datagram a megadott útvonalon megfeleljen. Minden internetes fogadó és útválasztó rendelkezik egy IP-címmel, ugyanúgy, mintha minden telefonnak egyedi azonosítója lenne az azonosítás céljából. Az IP címzés fogalmát 1981-ben szabványosította.

Alapvetően pontozott decimális jelölés használatos az IP címzésben. Általában az IP-cím két részből áll, mint hálózati rész és a fogadó rész. Az IP-cím szokásos elrendezése a következő:

A 4 bájt (8 bit = 1 bájt) mindegyike 0-255 közötti tartományból áll. Az IP-címeket (A, B, C és D) osztályokba soroljuk a hálózati azonosító és a gazdaazonosító méretétől függően. Ha ezt a megközelítést használják az IP-címek meghatározásakor, az osztály teljes címzést kap. A létrehozandó hálózat típusától függően ki kell választania egy megfelelő címsémát.

E. g.: Class A => Néhány hálózathoz, mindegyikhez sok gazda van.

C osztály:> Számos hálózathoz, mindegyiknek kevés gazdája van.

Leginkább az IP-cím egy megfontolt LAN környezet hálózati azonosítója azonos marad, ahol a fogadó rész változik.

Az osztály teljes címzésének egyik nagy hátránya az IP-címek vesztesége. Tehát a mérnökök az osztály új megközelítésébe költöztek. Az osztály teljes címzésétől eltérően itt a hálózati azonosító mérete változó. Ebben a megközelítésben az alhálózati maszkolás fogalmát használjuk a hálózati azonosító méretének meghatározására.

Példa egy közönséges IP-címre 207. 115. 10. 64

Portok

A portokat 16 bites számok képviselik. Így a portok 0-65, 525 között vannak. A 0 -1023-as portszámok korlátozottak, mivel azok jól ismert protokollszolgáltatások, például HTTP és FTP használatára vannak fenntartva.

Hálózatban a végpont, amelyet két host kommunikál egymással, portokként azonosítható. A legtöbb port egy hozzárendelt feladattal van ellátva. Ezeket a portokat a portszám alapján azonosítják, ahogy korábban említettük.

Tehát az IP-cím és a port működőképessége a következő. Mielőtt elküldi az adatcsomagot a forráskészülékről, a forrás- és rendeltetési IP-címeket és a megfelelő portszámokat a datagramba táplálja. Az IP-cím segítségével a datagram nyomon követi a célgépet, és eléri azt. Miután a csomagot bemutatták, a portszámok segítségével az OS irányítja az adatokat a megfelelő alkalmazásnak. Ha a portszám nincs rendben, akkor az operációs rendszer nem tudja, mely adatokat kell elküldeni ahhoz az alkalmazáshoz.

Összefoglaló tehát, hogy az IP-cím az adatoknak a rendeltetési helyre irányításának nagy feladata, míg a portszámok határozzák meg, hogy melyik alkalmazás érkezzen be a kapott adatokkal. Végül a megfelelő portszámmal az elkülönített alkalmazás bevezeti az adatokat a fenntartott porton keresztül.