A különbség a retorika és a dialektika között A különbség

Az elmúlt idők óta a filozófusok a diskurzust vagy a beszédet mint az érvelés eszközeit használják, vagy egy szempontból egy tudományos környezetben. A formális logika szelleme alá esnek, ennek a diskurzusnak két, kissé eltérõ karja a retorika és a dialektika. Mindketten úgy gondolkodtak, mint az igazság elérésének eszközeként, mint a verbális készségekkel kapcsolatos társadalmi tevékenység.

Mind a retorika, mind a dialektika a véleménynyilvánítás eszköze a párbeszéd és a nagyszerű beszédkészség segítségével. Mindketten használják a meggyőzést és ésszerű érveket, hogy támogassák vagy megcáfolják a javaslatot. De ez a hasonlóság véget ér.

Mi a retorika?

A retorika egyszerűen csak egy ember előadás, egy hangszóró, amely motiváló szavakkal és bombastic nyelvvel igyekszik befolyásolni a közönségét. Személyes stílusa az érvet hatékonyabbá teszi ahhoz, hogy az igazságnak tűnik. Ez egy olyan tömeges meggyőzés olyan formája, amelyben a hangszóró nagy összejövetelre vagy összeállításra szólít fel. A beszélő és a közönség között nagyon kevés vagy semmilyen párbeszéd van. A retorika megszakítás nélküli, és nincsenek érvek és ellentmondások az érintettek között. A laikus szavaival ellentétben a retorikát pompás beszédnek nevezhetjük, melynek célja az igazság elnyerése.

Mi a dialektika?

A retorikától eltérően, ahol a hangszóró egy nagy közönséget céloz meg, a dialektika egy interaktív beszélgetés, ahol a beszélő megpróbálja meggyőzni a hallgatót, vagy legalább meggyőzni őt, hogy logikai vagy filozófiai érvelését egy sor kérdéssel és válaszokat. A tanácskozás ésszerű, és csak egy hangszóróra és egy hallgatóra korlátozódik. Személyesebb a természetben, és a megszakadt diskurzus egyik formája. Erõteljes érvek, kifogások és ellenérvek és ellenvetések vannak, amelyek az egyetemes igazság eléréséhez vezetnek.

Mi a különbség a dialektikától?

Ellentétben a retorikával, amely egyoldalú folyamat, amelyben az egyik párt hosszú és szenvedélyes beszédet folytat, hogy másokat beleegyezzen a gondolkodásmódjába, vagy elfogadja az igazságot, ahogy azt tervezi, a dialektika kétoldalú folyamat, amelyben két ember vagy felek, vegyenek részt egy filozófiai érvekben, hogy az igazság egyetértését elérjék a párbeszéd és a vita révén, és megcáfolják egymást, és megcáfolják egymás állításait.

• A retorikát gyakorlati művészetnek is nevezik, amely bombasztikus nyelvet, díszítő szavakat és cinikus kifinomultságot alkalmaz. A dialektika józanabb, praktikusabb és meggyőzőbb érveléstechnika, amely deliberatív és logikus.
• A dialektika egyszerre befolyásolja egy személyt; a retorika abban rejlik, hogy hatalmas közönséget irányít az elme nélküli eljuttatásra.A nagy hangszórók retorikát használtak a tömegek befolyásolására időnként.
• A retorikát rendszerint nyilvános helyeken, például gyülekezéseken, stadionokon, politikai gyűléseken és más nagy összejöveteleken szállítják. A közönséget általában annyira megdöbbentette a hangszóró szavai, hogy nem gondolkodnak magukról, és a hangszóró által ígért utópiába szállítják, amelyet egy jövőbeli időre és helyre szállítanak, amely az égre ígér. A dialektika azonban inkább egy privát helyiség adómentessége, és nagyon kevesen hallgatnak és részt vesznek a tanácskozásban. A beszélőnek sokkal kevesebb ereje van ahhoz, hogy meggyőzze a hallgatót, mivel állandóan megállítja a kérdést és érveket az ő állításával szemben.
• A retorika egyirányú utca, míg a dialektika kétirányú utca. Ez azt jelenti, hogy a retorika folytonosan folyik és a beszéd folyamatos, míg a dialektikát gyakori kérdések és válaszok szakítják meg.
• A retorika jobban alkalmazható az állam vagy a közügyek vonatkozásában, de a dialektika minden szokványos kérdésre alkalmazható.
• A retorika feltételezi, hogy a közönség korlátozott intelligenciával rendelkezik, és elfogadja a bombasztikus diskurzust. A dialektika kétirányú intelligens érvelést folytat.
• A dialektika argumentatív, és a retorika nem vitatható.
• Következésképpen elfogadható Arisztotelész nézete, hogy a retorika és a dialektika szorosan összefügg egymással és hasonlít egymásra. Mindketten elfogadnak bizonyos helyiségeket, de nem kötik meg a konkrét formák elvei. Mindkettő az érvelés mindkét oldalát a levonás és az indukció elmélete révén érinti.