A GAAP és az IFRS bevétel-felismerés közötti különbségek A különbség
GAAP / IFRS bevételfelismerés < Az elmúlt években a teljes piac óriási fejlődésen ment keresztül, és sok vállalat kezd világszerte érdekelt feleket bevonni. Ezek az érdekelt felek előírhatják, hogy a pénzügyi információk a helyi számviteli standardok szerint készüljenek el. Ez javítja a vállalat pénzügyi kimutatásainak megbízhatóságát és relevanciáját, és erősíti az érdekeltek bizalmát. Számos ország van a világon, amelyek jelenleg engedélyezik vagy előírják az IFRS-t a kötelező pénzügyi beszámolás céljából, míg sok más ország már beépítette az IFRS-t a helyi számviteli keretbe. Ez nagyon sikeres volt azon vállalatok számára, amelyek a nemzetközi piacra lépnek, és globálisan bővülnek.
Másodszor, a fúziókkal és felvásárlásokkal kapcsolatos ügyletek egyre nőnek. A vállalatok a határaikon kívül keressék a potenciális célokat és vásárlókat, ezért az IFRS-ek megértése döntő fontosságú. A világ különböző számviteli szervei folyamatos erőfeszítéseket tesznek a számviteli standardok egységesítése érdekében, és a pénzügyi kimutatások összehasonlíthatóbbá és megbízhatóbbá válnak. Az erőfeszítések ellenére vannak bizonyos eltérések az IFRS és a GAAP között. A legnagyobb különbség az, hogy a GAAP-hoz képest kevésbé részletes szabályokat és korlátozott ágazatspecifikus útmutatást adnak az IFRS-ek. Az egyik széles körben megvitatott téma a GAAP és az IFRS szerinti bevétel elszámolásának különbsége.GAAP - A GAAP szerint a bevétel-elszámolási útmutatás a következőkre koncentrál: (a) realizálható vagy realizálható, és b) szerzett. Az elismerési kritériumok szerint a tranzakció lebonyolításáig nem kerül bevételre.
IFRS - A szolgáltatás nyújtásával, az áruk értékesítésével, az építési szerződésekkel és másoknak az eszköz eszközhasználatával kapcsolatos bevételi ügyletek (jogdíjak, kamatok, stb.) két számviteli standard (IAS 11 és IAS 18) hatálya alá tartozik. Az egyes kategóriákra vonatkozó elismerési kritériumok közé tartozik a gazdálkodó egység számára nyújtott gazdasági hasznok valószínű beáramlása, a jelentős kockázatok átruházása és a tulajdonos jutalma a vevőnek, valamint hogy a bevételek és a költségek megbízhatóan mérhetők. Az e kategóriákhoz kapcsolódó elveket általában kivétel vagy szabály nélkül alkalmazzák.
VSOE
A Vendor Specific Objective Evidence (VSOE) a US GAAP szerinti bevétel felismerésére szolgáló módszer, amely lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy több tételes értékesítés során egyedi tételek bevételét ismerjék el. Az elismerési kritérium azon vállalati bizonyítékokon alapul, hogy a termék szállítása megtörtént.
GAAP - A szoftverek bevételének felismerésére rendkívül speciális iránymutatás áll rendelkezésre, és az egyik szempontja a valós érték VSOE bemutatásának követelményére összpontosít, hogy a különböző szoftverelemeket elválasszák számviteli célokra. Ez ténylegesen meghaladja a GAAP valós értékének általános követelményét.
IFRS - Az IFRS szerint nincs valós értékű VSOE koncepció, amely egyre több elemet tartalmaz az IFRS szerinti szétválasztási kritériumok teljesítése érdekében. A rendszeresen értékesített tétel árát az adott tétel valós értékének legjobb bizonyítékaként tekintik. Bizonyos körülmények között azonban ésszerű becslést kell adni a valós értékről, pl. e., valamint az ésszerű többletköltségek is elfogadható alternatíva az IFRS szerint.
Függő megfontolás
GAAP - A függő megfontolással kapcsolatos iránymutatást a SEC személyzeti számviteli közlönyében (SAB) címezik, és ennek az iránymutatásnak megfelelően a függő vétséghez kapcsolódó bevételeket addig nem szabad elismerni, a bevétel elszámolása az elért tényezők valószínűsége alapján. Például a bevétel nem kerül elszámolásra akkor sem, ha a szolgáltatások nyilvánvalóan megtörténtek vagy a szállítás megtörtént.
IFRS - Ha a gazdálkodó egység számára valószínűsíthetően gazdasági haszon származik, és a bevétel megbízhatóan mérhető, akkor a függő ellenértéket akkor veszik figyelembe, ha más bevételi elszámolási kritériumok teljesülnek. Abban az esetben, ha valamelyik kritérium nem teljesül, a bevétel nem kerül elismerésre, amíg az összes feltétel teljesül.
Több elemes megállapodások
GAAP - Ha többféle eredmény áll rendelkezésre a bevételszerződésekben, a megállapodások külön elszámolási egységre vannak felosztva, feltéve, hogy a szállítmányok megfelelnek a GAAP által meghatározott összes kritériumnak. A bevételre vonatkozó elismerési kritériumot ezután külön-külön értékelik az egyes számviteli egységek esetében.
Jelenleg két modellt alkalmaznak az ügyfélhűség program, a többelemes számviteli modell és az inkrementális költség modell figyelembevételére. A többelemes elszámolási modellt akkor alkalmazzák, amikor a jutalomhoz kapcsolódó bevételeket a viszonylagos valós érték alapján osztják fel, és az inkrementális költség modellt akkor alkalmazzák, amikor a teljesítés költségeit ráfordításként kezelik és "teljesítendő költségként" kerülnek elszámolásra.
IFRS - A bevételt általában minden tranzakció alapján kell elszámolni, de bizonyos esetekben fontos, hogy a tranzakciót azonosítható összetevőkre szétválasztják, így az ügylet anyaga tükröződhet.Ugyanakkor egyidejűleg két vagy több tranzakció kombinációjára is szükség lehet, ha azok olyan módon kapcsolódnak egymáshoz, hogy egy tranzakció kereskedelmi jellege nem értelmezhető anélkül, hogy egy sor tranzakcióra utalna.
Az IFRS követelménye, hogy a hűséget és más hasonló programokat több elem elrendezésként kell elszámolni. Az ügyfelek által az áruk és szolgáltatások megvásárlásakor megszerzett jutalmazási jóváírások valós értékét haladéktalanul el kell halasztani és külön kell elszámolni, amint az összes bevétel-elszámolási kritérium teljesül.
Szolgáltatások értékesítése
GAAP -
Költséghatékony módszer a szolgáltatási megállapodásokra vonatkozóan a GAAP szerint nem engedélyezett, kivéve, ha a szerződés bizonyos termelési típusszerződésekre vagy építési szerződésekre vonatkozó konkrét útmutatás hatálya alá tartozik. A vállalatok általában alkalmazzák a teljesített teljesítménymódszert vagy az arányos teljesítménymódszert olyan szolgáltatási ügyletekre, amelyek nem jogosultak ezekre a szerződésekre. Ha nincs elérhető kimeneti intézkedés, a költség-költségektől eltérő bemeneti intézkedések alkalmazhatók, amelyek mérni fogják a progresszió elérését.
A szolgáltatások értékesítésével kapcsolatos bevételeket felismerhető mintán ismerik el, és ha nem létezik, az egyenes vonal módszert használni fogja. A bevétel is elhalasztható, ha a szolgáltatási ügylet nem megbízhatóan mérhető.
A bevétel a szolgáltatási megállapodásból a visszatérítési jog lejáratáig nem ismerhető el. A vállalatok azonban bizonyos körülmények között képesek lehetnek a szolgálati időn belüli bevétel felismerésére, ha teljesülnek az iránymutatásban rendelkezésre álló bizonyos feltételek.
IFRS -
A szolgáltatási ügyleteket a befejezés módja szerint számolják el, más néven a befejezés módjának százalékában. A megvalósítás színvonala számos módszerrel meghatározható, és magában foglalja a költség-költség módszert is.
Egyenes vonalú módszerrel lehet bevételt felismerni, ha a szolgáltatásokat meghatározott időtartamon alapuló, határozatlan számú cselekmény alapján nyújtják, és nincs más olyan módszer, amely megfelel a befejezési szakasznak. Ezenkívül a bevétel elszámolható a megtérülő ráfordítások mértékéig, ha az ilyen tranzakciók kimenetele nem megbízhatóan mérhető, és ezért a teljesített teljesítménymodell helyett zéró profit modellt alkalmaznak. Ha az ügylet bizonytalan kimenetele miatt nem valószínű, hogy a költségeket megtérítik, akkor a bevétel elhalasztásra kerül, amíg pontosabb becslés nem születik. Lehet, hogy el kell halasztani, ha egy konkrét cselekmény hatása nagyobb, mint bármely más cselekmény.
Visszatérési joggal rendelkező szolgáltatási megállapodások esetén meg kell fontolni, hogy a megállapodás kimenetele megbízhatóan mérhető-e, és valószínűsíthető-e, hogy a nyújtott szolgáltatáshoz kapcsolódó gazdasági hasznok beáramlása valószínűsíthető. Ha megbízható becslés nem áll rendelkezésre, akkor az eredményt a szolgáltatási megállapodásban felmerült várható megtérülési költség mértékéig kell elszámolni.
Szerkezetszerződés
GAAP -
A GAAP szerint nyújtott útmutatást általában a szerződések teljesítésének figyelembe vételével kell alkalmazni, és az ügyfelek előírásait az áruk előállítására, az építési létesítményekre vagy a kapcsolódó szolgáltatásokat.
A befejezési módszer százalékos aránya általában előnyös. De egy befejezett szerződéses módszert alkalmaznak olyan helyzetben, amikor a vezetés nem tud megbízható becslést készíteni. A befejezés módjának százalékában általában elfogadható a bevételi megközelítés és a bruttó nyereség megközelítés.
A szerződések egyesítése és szegmentálása a GAAP-ban megengedett bizonyos feltételek mellett, de nem feltétlenül szükséges, amíg az ügylethez kapcsolódó mögöttes közgazdaságtan tükröződik.
IFRS -
Az IAS 11 egy adott eszköz építési szerződésével foglalkozik, vagy olyan eszközök kombinációjával, amelyek kölcsönösen függenek egymástól, vagy összefüggenek egymással a tervezés, a technológia, a funkció, a cél és a használat szempontjából, és ezek hatóköre nem korlátozódik egyes iparágakban. Az IAS 11 mind költség-építési szerződéseket, mind rögzített árú építési szerződéseket foglal magában.
Annak megállapítása érdekében, hogy a szerződés az IAS 11 vagy más számviteli standard (IAS 18) hatálya alá tartozik-e, a vevő egyik legfontosabb mutatója a formatervezési minta fő szerkezeti elemeinek meghatározása. A vevő azon képessége, hogy a konstrukció szerkezeti elemeit eldönti az építés alatt vagy azt megelőzően, azt jelzi, hogy ez egy építési szerződéskötés. Nem alkalmazható az áruk termelésének ismétlődő jellegére.
A befejezett szerződéses módszer nem engedélyezett építési szerződésben. Ez az IFRS a teljesítés százalékos arányát alkalmazza. De ha a végeredményhez nem áll rendelkezésre megbízható becslés, nulla profit módszert alkalmaznak. A bruttó profit módszer azonban nem megengedett.
A kombinált és szegmentált szerződések megengedettek, ha bizonyos kritériumok teljesülnek.
Áruk eladása (folyamatos átadás)
GAAP - Az építési szerződések könyvelésén kívül az US GAAP nem rendelkezik olyan konkrét módszerrel, amely megegyezik az áruk értékesítésének folyamatos átviteli módszerével.
IFRS - Ha az áruértékesítésre vonatkozó szerződés nem tartozik az IAS 11 hatálya alá, az egység megvizsgálja, hogy az áruk értékesítésére vonatkozó elismerési kritériumok folyamatosan teljesülnek-e a szerződés teljes időtartama alatt. Ha igen, akkor a gazdálkodó egység a teljesítési szintre vonatkozó bevételt a teljesítési modell százalékos arányában elszámolja. A gyakorlatban azonban ritkán fordul elő, hogy a bevétel-felismerési kritériumok folyamatosan teljesülnek az áruk értékesítésére, ahogyan a szerződés halad előre.
Barter Transaction
GAAP -
Nem reklámcsere tranzakciók esetén megengedett a kapott áruk és szolgáltatások valós értéke, ha az átadott értéket nem lehet egyértelműen becsülni.
Hirdetési csereügyletek esetén a visszaadott (valószínűleg nulla értékű) könyvek könyv szerinti értékét használják fel egy ügylet rögzítésére, ha az átadott eszköz valós értékét nem lehet meghatározni.
Barter-hitelügylet esetén feltételezhető, hogy a kapott barter-hitel valós értéke nem olyan egyértelmű, mint a nem-monetáris eszközök valós értékének cseréje. Az is feltételezhető, hogy a nem monetáris eszközök valós értéke nem haladhatja meg a könyv szerinti értéket, kivéve, ha a magasabb értéket meggyőző bizonyítékok támasztják alá.Azonban a barter-hitel valós értéke ritka körülmények között vehető igénybe, amikor a gazdálkodó egység az ilyen hiteleket közeljövőben készpénzre tudja átalakítani. Ezt a gyakorlatot általában a történeti gyakorlatban találták meg.
IFRS -
Ha a nem reklámcsereügyletek eredményeként kapott valós érték nem megbízhatóan meghatározható, akkor a tranzakció értékelhető az átadott áruk és szolgáltatások valós értékének felhasználásával.
A reklámcsereügyletekben a bevételek nem megbízhatóan mérhetők a hirdetési szolgáltatásokhoz kapott valós értéken. Az eladó azonban megbízhatóan mérheti az ilyen tranzakciókból származó bevételt a reklámszolgáltatások valós értékén, bizonyos kritériumok teljesülnek.
A barter-hitel tranzakciók tekintetében nincs útmutatás, és szükség esetén a fent tárgyalt elveket kell alkalmazni.
Meghosszabbított garanciák
GAAP - A külön értékelt, kiterjesztett garanciális vagy termékfelújítási szerződésekből származó bevételeket általában el kell halasztani és bevételként kell elszámolni a szerződés élettartama alatt. E szabály alól azonban kivételt képeznek, ahol a szolgáltatások teljesítésének költségei nem lineáris alapon keletkeznek.
IFRS - A meghosszabbított garancia értékesítéséből származó bevételt el kell halasztani és el kell számolni az időszak alatt, amelyre a garancia vonatkozik. Amennyiben a kiterjesztett garancia az értékesítés szerves részét képezi, i. e., egyetlen tranzakcióhoz kapcsolódik, a gazdálkodó egységnek értéket kell adnia az egyes összetevőkre vonatkozó relatív valós érték alapján.
Adóbevétel-csökkentés
GAAP - A bevételek csökkentése általában akkor szükséges, ha a követelések egy pénzügyi évet meghaladó fizetési feltételekkel, illetve az iparágra jellemző helyzetekben vannak érvényben, például televíziós műsorok vagy mozgóképek licencszerződései. A diszkontáláshoz használt kamatlábnak az instrumentumban megadott kamatlábon vagy piaci kamatlábon kell alapulnia, ha úgy ítélik meg, hogy a megállapított kamatláb nem ésszerű.
IFRS - Az árbevételt a jelenértékre diszkontálják, ha a készpénz vagy készpénz-egyenértékű tőke befagyását elhalasztják. Ilyen esetekben az imputált kamatlábat használják fel az elszámolandó bevétel összegének meghatározására, és külön kamatbevételt kell rögzíteni az idő során.
A szabványosító testületek folyamatos erőfeszítéseket tesznek egy konvergens bevételi elismerési szabvány kidolgozására. 2011 novemberében a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) és a Pénzügyi Számviteli Standard Testület (FASB) közösen kiadott egy módosított Expozíciós Tervet (ED). Az ED az Ügyfelekkel kötött szerződések bevétele. A javaslatot 2012-ben és 2013-ban újra megvizsgálták ezek a testületek, és a végső standard 2013 vége vagy 2014 elején várható. Ez a standard 2017-ben valószínűleg hatékony lesz, de a nem állami Azok az entitások, amelyek az US GAAP-et követik 2018-ban. Az új modell várhatóan hatással lesz az IFRS és a GAAP és az Industries bevétel-elszámolási kritériumokra, amelyek e standard hatálya alá esnek.
