Különbség a vérlemezkegyelem és az antikoaguláns között
A véralvadás rendkívül összetett folyamat, amely vérlemezkéket, véralvadási tényezőket és endothelsejteket foglal magában. Ez egy fontos védelmi mechanizmus, amely korlátozza a vérveszteséget a trauma után. Ez egyben kritikus lépés a sebgyógyulásban is, mivel az alvadékban kialakult szálkeret alapja, amelyre a sejtek szaporodása migrál. A vérerek károsodása a vérsejteket és a rendkívül reaktív extracelluláris mátrixot érintkezésbe hozza. A vérsejtek az extracelluláris anyagban lévő kötőhelyekhez rögzülnek. A kötés azonnali eredménye a thrombocyta aktiválása és aggregációja. A károsodott vérlemezkék és endothelsejtek által kiváltott gyulladásos mediátorok aktiválják a vérsejteket, hogy különböző potenciális vegyi anyagokat állítsanak elő. További vérlemezkék aktiválódnak ezeknek a vegyi anyagoknak köszönhetően, és thrombocyta dugó alakul ki az endothelium résén. A vérlemezkék száma és funkciója közvetlenül kapcsolódik a folyamat sikeréhez. A trombocitopénia alacsony vérlemezkeszámot jelent, és a thrombasthenia alacsony vérlemezke-funkciót jelent. A vérzési idő a teszt, amely értékeli a vérlemezke-dugó képződésének integritását. Az intrinsic és az extrinsic pathway a két útvonal, amelyen keresztül az alvadás halad előre.
A májban vérrögképző tényezők keletkeznek. A májbetegségek és a genetikai rendellenességek különböző véralvadási tényezők gyenge előállításához vezetnek. A hemofília ilyen helyzet. Az extrinsic pathway, más néven szöveti faktor útvonal, a VII és X faktorokat is magában foglalja, míg a belső útvonal a XII, XI, IX, VIII és X faktorokat foglalja magában. Mind az extrinsic, mind az intrinsic pathways vezet a közös útvonalhoz, amely az X faktor aktiválásával kezdődik. A fibrin-hálószövet a közös útvonal eredményeképpen formálódik, és biztosítja a fenti sejtalapú folyamatok fent említett alapját.A vérlemezkegyártás olyan gyógyszerek, amelyek zavarják a vérlemezkék kialakulását. Lényegében ezek a szerek zavarják a thrombocyta aktiválódását és aggregálódását. Ezek a gyógyszerek a vérrögképződés megelőzésére, akut thromboticus események kezelésére és gyulladáscsökkentő gyógyszerekként alkalmazhatók. A ciklooxigenáz inhibitorok, az ADP receptor inhibitorok, a foszfodiészteráz inhibitorok, a glikoprotein IIB / IIA inhibitorok, a tromboxán inhibitorok és az adenozin újrafelvétel gátlók néhány ismert gyógyszerosztály. A leggyakoribb mellékhatás az emésztőrendszeri vérzés.
Az antikoagulánsok olyan gyógyszerek, amelyek zavarják a koagulációs kaszkádot.A heparin és a warfarin a két legismertebb antikoaguláns. Ezek a gyógyszerek profilaxisként használhatók a mélyvénás trombózis, az embóliás megbetegedések megelőzésére, valamint a thromboembolia, a miokardiális infarktus és a perifériás érbetegségek kezelésére. Ezek a gyógyszerek a K-vitamin függő alvadási faktorok gátlásával és az anti-trombin III aktiválásával járnak. A heparin tabletta formájában nem elérhető, míg a warfarin. A heparint és a warfarint együtt kell indítani, mert a warfarin körülbelül három napig növeli a véralvadást, és a heparin biztosítja a szükséges védelmet a tromboembóliás események ellen. A warfarin növeli az INR-t, ezért az INR-t a kezelés monitorozásának módjaként alkalmazzák. A pitvari fibrilláció után az INR-t 2-5-3 között kell tartani. 5. Ezért rendszeres nyomon követés szükséges.
Anti-thrombocyták és antikoagulánsok
• A vérlemezkék elleni szerek blokkolják a vérlemezkék kialakulását, miközben az antikoagulánsok zavarják az extrinsic és intrinsic pathways-ot.
• A vérlemezkék általában a fokozott savszekréció következtében gyomor-bélrendszeri vérzést okozhatnak, míg az antikoagulánsok thrombocytopeniás vérzést okozhatnak.
• A thrombocytaaggregát terhesség alatt adható, amíg a warfarin nem lehet.
