Különbség DSR és AODV között A különbség

mind routing protokollok vezeték nélküli hálózatra / ad hoc hálózatokra. Mindkét protokoll különböző mechanizmusokat alkalmaz, amelyek változatos teljesítményszinteket eredményeznek. A DSR és az AODV összehasonlíthatók és értékelhetők a csomagküldési arány, a normalizált MAC terhelés, a normalizált útvonalterhelés és az átlagos végpont közötti késleltetés alapján a források számának, a sebességének és a szüneteltetési időnek a megváltoztatásával.

Mind a DSR, mind az AODV keresletvezérelt protokollok, amelyek igény szerint egy útvonalat alkotnak, amikor egy átviteli számítógép egy útvonalat kíván. A fő különbség a DSR és az AODV között a forrásátirányítási funkció. A DSR alapú forrásirányításon alapul, amelyben az összes útvonal információ, mint például a mobil csomópontokon. A DSR kiszámolja az útvonalakat, és frissíti azokat. A forrástervezés olyan technika, amelyben a csomagküldő azonosítja a csomópont teljes sorát, amelybe a csomagnak át kell haladnia. A csomagküldő felsorolja az útvonalat a csomag fejlécében, hogy a következő csomópont, amelyhez a csomagot át kell adni, azonosítja a célcímre vezető úton. Az AODV egy DSR és DSDV mechanizmus kombinációját használja. Az útvonal-felfedezést és az útvonal karbantartását a DSR és a hop-by-hop útvonal, a periodikus s, a DSDV sorozatszámai alapján használja. Az AODV könnyen leküzdi a számlálást a végtelenségig és Bellman Ford problémáihoz, és gyors konvergenciát biztosít, amikor az ad hoc hálózati topológiát megváltoztatják.

Ha a DSR és az AODV elemeket egy csomagküldési arány paraméter segítségével elemezzük a 0, 10, 20, 40, 100 intervallumokban a szüneteltetési idő megváltoztatásával, akkor mind a on demand routing protokollok eredményei hasonló.

A normalizált útvonalterhelést mindkét protokollon analizálva, szünetelteti a változtatásokat. A DSR protokoll értékei alacsonyabbak voltak az AODV-hez képest, amelyek még a források számának növelése után is meglehetősen stabil eredményeket mutatnak. Ha a normalizált útvonalterhelés stabil, a protokoll méretezhetőnek tekinthető. Az AODV útvonalterhelése főleg az útvonal kéréseiből származik. A DSR az agresszív gyorsítótárazás eredményeként megtalálja az útvonalat a gyorsítótárban. Ez segít elkerülni a DSR-ben a gyakori útvonalfelismerési folyamatot, ezáltal csökkentve a DSR routing overheadjét az AODV-hez képest.

A normalizált MAC terhelést különböző szüneteltetési idők változásával elemezzük. Az AODV értékei kisebbek a DSR-hez képest, ha alacsonyabb szüneteltetési időkkel vizsgálják.

Amikor a két protokoll közötti teljesítmény összehasonlításra kerül, a gyorsítótár állandósága és a magas MAC felülete a nagy mozgékonyságú forgatókönyvekben csökkenti a DSR teljesítményét. Az alacsonyabb mobilitású forgatókönyveknél a DSR teljesítménye jobb, mint az AODV, mivel az útvonal mindig gyorsan megtalálható a gyorsítótárban, elkerülve az útvonalfelderítési folyamatot.

Összefoglaló:

1. A DSR-nek kevesebb útválasztója van, mint az AODV.

2. Az AODV kevésbé normalizált MAC feletti, mint a DSR.

3. A DSR egy forrástirányítási mechanizmuson alapul, míg az AODV a

DSR és DSDV mechanizmusok kombinációját használja.

4. Az AODV jobban teljesít, mint a DSR a magasabb mobilitású forgatókönyvekben.

5. A DSR kevésbé gyakori útvonalfelismerési folyamatokkal rendelkezik, mint az AODV.