Különbség a kopoltyúk és a tüdő között
Kopoltyúk és tüdejük
A kopoltyúk és a tüdő a fő szövetek, amelyek gázcserélő felületeket biztosítanak a magasabb állatok többségének légzőszervi működéséhez. Elsősorban a halak kopoltyúk, míg a kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök tüdőt lélegeznek vagy gázcserét végeznek. Elsősorban megfelelne a vízi állatok kopoltyúinak és a szárazföldi állatok tüdejének, de a vízi emlősök és egyes halfajok tüdejéből állnak. Ez a cikk a tüdők és a kopoltyúk közötti legfontosabb és legfontosabb különbségeket kívánja megvitatni az alak és a funkció tekintetében.
A kopoltyúk olyan légzőszervek, amelyek vízben oldott oxigént képesek kivonni, és ezek evolúciósan magasabb és összetett vízi állatokban találhatók. Azonban a mikroszkópos és egyszerű vízi élőlények nem igényelnek olyan kopoltyú készüléket, amely oxigént távolít el a vízből, mivel testfelületük megfelelő mennyiséget képes felvenni. A kopoltyú szerkezete érdekes, és van egy szűrőrendszer, amely a víz kivételével más részecskéket csap, miközben a gázcsere történik. A halakban a vizet a szájból veszik át, kivágják a kopoltyúktól az oxigén elnyelésére, és a kopoltyúhalak (porckorongsérv) vagy az operculum (csontos hal) keresztül kerülnek ki. A kopoltyú elsődleges funkciója az ellenáramú áramlási rendszer a folyadékvízben a kopoltyú és a víz körül a kopoltyú ellentétes irányban. Ezenkívül a kopoltyú lamelláknak nevezett fésűs filamentumok a gázcsere felületének növelésében segítenek. A csontos halak és a rakott halak kopoltyúi között apró eltérések vannak, de a kopoltyúk szellőztetésével az oxigén kinyerésének funkciója mindkét típusban elvégezhető. Más gerincesek, mint amilyen a kétéltűek, externálisan kitették a lárvaállapotban lélegeztetett kopoltyúkat. A magasabb gerincesek, például a madarak, az emlősök, sőt a hüllők embrió fejlődési stádiumai kopoltyúk, hogy kielégítsék a méhben vagy tojásban lévő légzési funkciókat. Ezért azt lehetett számítani, hogy a víziállatok többsége komplex testrendszerekkel rendelkezik kopoltyúk légzésre. Ezenkívül a halakban lévő kopoltyúk képesek a kivonatok és a légzőszervi hulladékok vízben történő diffúzálására.
Tüdő
A tüdő a levegőben lélegző nagyobb gerincesek és a földi gerinctelenek fő légzőfelülete. Azonban a gerinces tüdők szerkezetileg különbözőek és jobban alkalmazkodnak az oxigén kivonásához, mint a gerinctelen tüdők. A gerinces tüdõ az orr- és szájüregen és a légcsõn keresztül belélegzésen át jut be az oxigénbe, kivonja az oxigént a vérsapillárisokba és extrahálja a szén-dioxidot rendkívül vékony falú alveolákban, és ugyanúgy exhale.A tüdőben több millió alveolust alakítottak ki, hogy növeljék a gázcsere felületét. Az ürülékhulladékok azonban nem diffundáltak az alveolák falain keresztül. A tüdő emlősök mellüregében helyezkedik el, és az interkosztális izmok megegyeznek a membránnal, hogy növeljék a térfogatot és csökkentsék a belső nyomást úgy, hogy a belégzés megtörténjen, és a kilégzési folyamat más módon történik. A legfontosabb funkciója a légzés, a tüdő fontos a vér pH-értékének megőrzésében, a nem kívánt vérrögök megszabadulásától, ami a garat légáramlását biztosítja, ami hangot, port és más részecskéket repedt a légutatól, valamint számos más funkciót.
Mi a különbség a kopoltyúk és a tüdő között?
• Mindkét szerv létfontosságú a gázcserélő felületek szempontjából, de a kopoltyúk fontosak az oldott oxigén vízben való kivonásához, míg a tüdő fontos a légköri oxigén kinyeréséhez.
