Különbség a morfológia és a fiziológia között A különbség
kapcsolatban. a testrészek felépítésének és működésének függetlenségével vagy egymással való összefüggésében. A morfológia a biológia ága, amely a szervezet külső és belső szervek formájának és szerkezetének tanulmányozásával és azok sajátos szerkezeti jellemzőivel foglalkozik. A szó az ősi görög "morphe" szóból származik, ami formát jelent. Ha egy ilyen vizsgálatot végeznek egy szervezet vagy egy szervezet szerv külső megjelenésének az alak, méret, szín és szerkezet tekintetében történő megjelenítésére, akkor ezt külső morfológiának vagy eidonomikának nevezik. A belső részek tanulmányozását belső morfológiának vagy anatómiának nevezik. Az élettan foglalkozik az ilyen testrészek működésével, függetlenül vagy egymással kapcsolatban.
A morfológiát nagyjából három ágra osztják. Az összehasonlító morfológia elemzi a szervezet testtervében szereplő mintákat és struktúrákat, és a taxonómiai kategorizálás alapját képezi. Ez azért van, mert egyes testrészek szorosan összefüggő fajokban módosultak, hogy különböző funkciókat szolgáljanak, ezért ezeket a részeket homológ szerveknek nevezik. Másrészről a távoli rokonságban álló fajok különböző testrészei módosultak vagy adaptáltak hasonló funkciót szolgálva; az ilyen szerveket analóg szerveknek nevezik. Az összehasonlító morfológia vizsgálata segít megismerni a különböző organizmusok evolúciós eredetét. A funkcionális morfológia a különböző szervek szerkezet-függő viszonyának vizsgálata egy szervezeten belül. A kísérleti morfológia tanulmányozza a külső tényezők vagy kísérleti körülmények hatását a szerv formájára és alakjára.
A morfológiát gyakran "bruttó morfológiának" és "molekuláris morfológiának" nevezzük. Az előbbi leírja egy szervezet szerves részének általános struktúráját vagy formáját, míg a későbbiekben leírják a gének egy szervezet DNS-ben történő elrendezését. Az ilyen genetikai információt a bioinformatikában használják a mutáció helyének leírására és a szervezet lehetséges evolúciós eredetére.
Az élettan az élet tudománya és az élet folyamatai. A kifejezés a görög szóból származik, a "fizio" az életet jelenti, a "logos" pedig a tudományt jelenti. Az élettan olyan tudomány, amelyet egy olyan rendszernek vagy szervcsoportnak nevezünk, amely egy bizonyos funkciót képes elérni. A szív- és érrendszer például a szívből és az erekből áll. A szív és az erek morfológiája teljesen más, de mindkét szerv szükséges ahhoz, hogy hatékonyan átadják a véreket a szívből a test többi szövetébe. A szivattyúk vérének összehúzódása a bal kamráktól az aortáig terjed, az aortól különböző artériák képződnek, amelyek tovább szivárognak a kapillárisokba, hogy oxigénezett vért szolgáltassanak a különböző szövetekhez, beleértve a szíveket is.Az élettan nemcsak az egyik szervnek a másikkal kapcsolatos funkcióját írja le, hanem az ilyen funkciókat befolyásoló biofizikai és biokémiai elveket is hangsúlyozza. Például a szívizom összehúzódásához vagy az erek endotéliumához, amely szükséges ahhoz, hogy a különböző szervek véráramlását biztosítsák, energiaforrásra van szükségük. Az ATP az energiaforrás, amely a glükóz oxidációjából származik egy glikolízissel. Ezért a glikolízis az élettani funkciók biokémiai alapja.
Az élettan: a légzőrendszer vizsgálata (amely az oxigén lélegzésével és a szén-dioxid tüdőbe történő kilökődésével foglalkozik), az emésztőrendszer (az elfogyasztott élelmiszerek lebomlásával érintett szervek), a veseműködés a vizelet kiválasztásával), az endokrinológia (hormonok vizsgálata) és a neuromuszkuláris rendszer (mozgás, érzékelés és kogníció). A Morphology és a Physiology rövid összefoglalását az alábbiakban ismertetjük:Jellemzők
