Különbség a pásztázó elektronmikroszkóp és az átviteli elektronmikroszkóp között A különbség

Anonim

szkennel. A nagyon kicsi ember világa 1595-ben megnyílt az emberiség szemébe, amikor Zaccharias Janssen feltalálta az első modern fénymikroszkópot. Ez a fajta mikroszkóp üveg vagy műanyag lencsék által szétszórt fényt használ, hogy egy objektumot akár 2000-szeresére is méretezhessen. Azonban, ahogy a tudomány az évszázadok során előrehaladt, egyre erősebb mikroszkópra volt szükség, amely képes kisebb és kisebb tárgyakat látni. Lépjen be az elektronmikroszkópba.

Az első elektronmikroszkópot 1931-ben szabadalmaztatta Reinhold Rundenberg, Siemens. Miközben az első sokkal kevésbé volt hatásos, a modern elektronmikroszkópok nagyíthatják az eredeti méretének kétmilliószorosát. Ahhoz, hogy képet kapjunk a skálaról, egy elektronmikroszkóp képes látni az egyes DNS-elemek nukleinsavat.

Az elektronmikroszkóp ultrahangos képét előállítja egy elektromágneses vagy elektromágneses lencsék által kibocsátott elektron részecskesugárral, a fénymikroszkóp elvéhez hasonlóan. Azonban, mivel az elektronsugár hullámhossza rövidebb. A rövidebb hullámhossz nagyobb felbontást jelent.

Az elektronmikroszkópok egy általános kategória, amelyben több fajta létezik. A két leggyakoribb a transzmissziós elektronmikroszkóp és a pásztázó elektronmikroszkóp. Mindkettő egy elektronnyalábot használ, hogy megnézze a nagyon kicsi, de a sugár különböző módon működik.

A transzmissziós elektronmikroszkóp egy nagy teljesítményű sugárnyalábot használ, hogy lényegében láncoljon az elektronokon az objektumon keresztül. Az elektronsugár először áthalad egy kondenzátor lencsén, hogy koncentrálja a gerendát az objektumra. Ezután a gerenda átmegy az objektumon. Az elektronok egy része átmegy; mások molekulákat találtak az objektumban és szétszórják. A módosított sugár egy objektívlencsével, egy kivetítőlencsével és egy fluoreszkáló képernyőn áthalad, ahol a végleges képet megfigyelik. Mivel az elektronsugár teljesen átmegy az objektumon, a szétszóródás mintája átfogó képet ad a tárgy belsejéről.

A pásztázó elektronmikroszkóp nem használ koncentrált elektronsugarat a tárgyba, mint átviteli elektronmikroszkóp. Ehelyett egy gerendát keresi az objektumon. A beolvasás során a sugár különböző nagyságú mennyiségekben veszíti el energiáját a felszínén. A pásztázó elektronmikroszkóp megméri az elveszett energiát, hogy létrehozzon egy objektum felületének háromdimenziós képét. Bár nem annyira erős, mint egy transzmissziós elektronmikroszkóp, a pásztázó elektronmikroszkóp képes nagyméretű, nagyméretű tárgyak széles skálájára, mint egy hangyára.

A közelmúltban olyan elektronmikroszkópokat fejlesztettek ki, amelyek kombinálják az átviteli és a szkennelési technológiákat. Azonban minden elektronmikroszkóp, átvitel, beolvasás vagy egyéb módon az objektum nagyításának alapelvét alkalmazza egy elektronsugár használatával.

További információ az elektronmikroszkópokról.