Különbség a Thevenin és a Norton között

Thevenin vs Norton tétel

Thevenin tétele és Norton tétele két fontos tétel a villamosmérnöki, elektronikai, fizikai, áramköri elemzés és áramköri modellezés. Ez a két tétel a nagy áramkörök egyszerű feszültségforrásokra, áramforrásokra és ellenállásokra történő csökkentésére szolgál. Ezek az elméletek nagyon hasznosak a nagy léptékű áramkörök változásainak kiszámításához és szimulálásához. Ebben a cikkben foglalkozunk a Thevenin tételének és Norton tételének alkalmazásairól, történetükről, definícióikról, hasonlóságukról a két tétel között, és végül a köztük levő különbségekről.

Thevenin tétele

Egy tétel olyan, amit korábban elfogadott tételek és axiómák határoztak meg. Ha egy eredmény eltér a tételtől, akkor maga a tétel is lehet, vagy a tétel felépítésére használt tételek és axiómák tévesek. A lineáris elektromos rendszerekhez tartozó Thevenin-tétele szerint bármely feszültségforrás, áramforrás és ellenállás egy egyenértékű feszültségforrásra és egy ellenállás sorba kapcsolható a feszültségforrással. Habár Itvenin tételének nevezik, először Hermann von Helmholtz német tudós felfedezte. 1853-ban először felfedezték. Később a francia távíró-mérnök, Leon Charles Thevenin 1883-ban újra felfedezte. Ez egy nagyon hasznos elmélet az áramköri elméletben. Alternatív áramkörökhöz is használható, az ellenállás helyett az ellenállás használatával. A Thevenin ekvivalens áramköre általában egy nyitott áramkörre van kiszámítva. Ezután az eredményt arra használják, hogy modellezzék és szimulálják, hogyan fog viselkedni az áramkör, ha különböző összetevőket használnak a körpálya lezárására. Ez a tétel nagyon hasznos, mert a valós komponensek ideális alkotóelemekké alakulnak át. Ezeknek az ideális komponenseknek a tulajdonságait viszonylag könnyű kiszámolni.

Norton tétele

A Norton tétele lineáris hálózatokhoz is kapcsolódik. A Norton tétele szerint bármely feszültségforrás, áramforrás és ellenállás két nyílt véggel egyszerűsíthető egy ideális áramforrás és a forrással párhuzamosan kötött ellenállás. Ezt a tételt az alternatív áramkörökre is alkalmazhatjuk az impedancia helyett az ellenállás használatával. A Norton tételét külön-külön két ember fedezte fel. Ők voltak Hans Ferdinand Mayer és Edward Lawry Norton. Ezért a Norton tételét Norton-Mayer-tételként említik Európa egyes részein. Ez a tétel nagyon hasznos, amikor áramköri szimulációra van szükség. A Norton ellenállása ugyanúgy megegyezik a Thevenin ellenállásával. A Norton törvényét sokkal később fedezték fel, mint a Thevenin törvény 1926-ban.

Mi a különbség a Thevenin és Norton tételei között? - Norton tétele egy aktuális forrást használ, míg Thevenin tétele egy feszültségforrást használ. - A Thevenin tétele soros ellenállást használ, míg Norton tétele a forrással párhuzamosan egy ellenállás-készletet használ. - Norton tétele valójában a Thevenin tétele származéka. - A Norton ellenállása és a Thevenin ellenállása egyenlő nagyságú. - A Norton ekvivalens áramköre és a Thevenin ekvivalens áramköre könnyen kicserélhető.