Különbség a kitermelési szilárdság és a szakítószilárdság között A különbség
Hatáserősség vs szakítószilárdság
A szakítószilárdság számszerűsíti a kötél, huzal vagy szerkezeti gerenda húzásához szükséges erőt. Pontosabban az anyag szakítószilárdsága a szakítószilárdság maximális mértéke, amelyet a meghibásodás előtti visszatartás megakadályozhat. A kitermelési szilárdságot vagy a kitermelési pontot a mérnöki tudományban írják le, mint olyan stresszpontnak, amelynél bármely anyag elkezd deformálódni.
Az erõsség a húzóerõ egyik fajtája. A hozam szilárdságát úgy határozzuk meg, mint a hozamfeszültség, amely valójában a feszültségszint, amelyen az anyag eredeti dimenziójának 0, 2% -a állandó deformálódása történik, és olyan stresszt jelent, amelynél az anyag képes ellenállni a stressz előtt véglegesen deformálódik.
A hozampont elérése előtt az anyag rugalmasan torzul, és visszatér eredeti alakjához, ha elnyomás van és a stressz eltávolításra kerül. A termésponton túl határozottan valamiféle állandó deformáció lenne az anyagban, amely nem fordítható meg.
A szerkezeti tervezésben a hozam a strukturális tag örökös műanyag deformációja, amikor stresszt alkalmaznak. A szakítószilárdság sok tényező körül alakul, amely magában foglalja az Elasztikus határértéket - amelyet a legkisebb stresszként definiálhatunk, ahol állandó deformáció mérhető. Ehhez komplex iteratív terhelés-eltávolítási eljárásra van szükség, amely nagymértékben függ a készülék pontosságától és a gépkezelő képességétől. Ez az arányossági határon is alapul, ahol a stressz-törzs görbe nem lineáris. A legtöbb fémes anyagban az elasztikus határ és az arányos határ alapvetően azonos.
Összefoglaló:
A szakítószilárdság az a mérték, amelyet az erő mérésére használnak, amely valamilyen húzáshoz, például egy dróthoz, egy szerkezeti gerendához vagy egy kötélhez szükséges ahhoz a szakaszhoz, ahol megtörik. Másrészről, a hozam szilárdsága vagy a hozampont olyan feszültségpont, ahol bármely anyag deformálódik műanyag formában.
