Az amilopektin és a glikogén közötti különbségek A különbség

Amylopektin vs. Glycogen

Az emberek nagy arányban fogyasztanak szénhidrátokat, amelyek arányosan elérik a 60 százalékot. Ez meglepő összeg lehet; azonban szükségünk van arra a energiára, amelyet a szénhidrátok biztosítanak. Ha elegendő szénhidrát van a szervezetünkben, mindennapi feladataikat elvégezhetjük. A táplálkozási szakemberek azt tanácsolják, hogy nagy ételt fogyasszunk, különösen reggel, mivel elegendő szénhidrátot kell eltölteni a nap folyamán.

Elsősorban keményítő formájában szénhidrátokat fogyasztunk. Két olyan energiaforrás létezik, amelyekre az ember függ, nevezetesen az amilopektin és a glikogén. Milyen különbségek vannak az amilopektin és a glikogén között?

Amint korábban említettük, mind az amilopektin, mind a glikogén energiaforrás. Az amilopektin a keményítő oldhatatlan összetevője, míg a glikogén a keményítő oldható formája. Az amilopektin egy olyan poliszacharid kategóriába tartozik, amely több hosszú, cukorágazó láncból áll. A láncok hossza 2 000 és 200 000 glükózegység között van. Másrészről, minden 20-24-es glükózmolekula között elágazik.

Az amilopektint olyan növények termelik, amelyeket gyümölcsükben, magvakban, levelekben, szárakban és gyökerekben lehet tárolni. Kedvenc ételünk közé tartoznak a keményítőtartalmú összetevők: burgonya, rizs, kukorica, és még sok más. Ezek az amilopektint tartalmazó keményítőmolekulák nem vízoldhatók. Az amilopektin lebontásához fel kell melegíteni vagy főzni az ételt. Embereknél is van nyálas amiláz, a nyálunkban található enzim, ami segít az amilopektin lebontásában.

Tudja-e, hogy az amilopektin a legtöbb növény keményítőmolekulájának körülbelül 80% -át teszi ki? Ha az amilopektin szerkezetéről van szó, hasonló a glikogénhez. Ha az amilopektin megtalálható a növényekben, akkor glikogént találnak állatokban, mivel állati glükóz tároló poliszacharid. A hús, a belek és az állatok májából dózisban glikogén lehet. Ha enni, a glikogén glükózgá válik, így fontos energiaforrássá válik.

A glikogént az emberi szervezetben tárolhatjuk, amely 2 000 kilokalóriát tartalmaz. Amikor enni, ez a glikogén kilokalória szint frissül. Ugyanakkor stabil energiaellátással rendelkezünk. Az állatoknak, valamint az embereknek a glikogént a testükbe kell tárolniuk. Bár a zsírsavak fontos szerepet játszanak, mint a glikogén, az agyunknak elegendő mennyiségű glükózra van szüksége. Egy másik fontos pont az, hogy szabályozni kell a vércukorszintjüket.

Ahhoz, hogy folyamatos energiaellátással rendelkezzünk, meg kell enni a megfelelő mennyiségű ételt. A szervezetünkben szükség van amilopektinre és glikogénre ahhoz, hogy testi funkciókat lehessen végezni.

Összefoglaló:

1. Az amilopektin és a glikogén egyaránt poliszacharidok. Ezek a poliszacharidok nagy energiaforrások az emberek számára. Az amilopektin keményítő oldhatatlan formája, míg a glikogén keményítő oldható formája.

2. Az amilopektin nagy forrása olyan növényekből származik, amelyek magukban foglalják a rizst, kukoricát, burgonyát és más keményítőt. Másfelől a glikogén megtalálható az állatok húsában, belekben és májban.

3. Az amilopektin lebontásához fel kell melegíteni vagy főzni az ételt. A nyálunk, amely egy nyálas amiláz enzimet is tartalmaz, segít az amilopektin lebontásában. Másfelől a glikogén könnyen oldható vízben. Amikor vízben oldódik, glükóz formát ölt. Más szavakkal, a növények és állatok táplálékként történő fogyasztása nagyon fontos a testrendszerünk számára, hogy megkapják a szükséges tápanyagokat.

4. A növények kb. 80% amilopektint tárolhatnak, míg az állatok a glikogént körülbelül 2 000 kilokalóriára tárolhatják. Mindkét poliszacharidot tárolni kell annak érdekében, hogy stabil és állandó energiatartalmú legyen.